Nehéz a visszaút
Tudod arra gondoltam,
hogy sok minden a
világon,
ami az ember számára
fontos,
észrevétlenül,
csendesen,
feltűnés nélkül
párolog,
hosszú idő kell
ahhoz,
hogy belemerítené a
kezét a tiszta,
a jéghideg vízbe,
de már azt tapasztalja,
hogy a tároló üres,
észrevétlen tűnik el
a fiatalság is,
lassan, fokozatosan,
először halvány,
kicsinyke a ránc,
észre se venni
tán,
csak eggyel több a
második,
hosszú évek múltával
tudatosul,
vége, eltűnt az
ifjúság,
talán ilyenek a nagy
szerelmek,
miknek
halhatatlanságában
biztos a halandó,
ha múlik, nem úgy
múlik,
hogy a mindenből az
ember
a semmibe beleugrik,
észrevétlen a
folyamat,
ha nem úgy lenne,
vigyázna rá
jobban,
hiszen olyan fontos a
szerelem,
nélküle lenni sem
érdemes,
de talán, el így
veszíti
az ember önmagát is,
mint a felelőtlen
gyermek,
ki játszás közben
észre nem veszi,
hogy a napfényről
indult,
közben a sötét
erdőben eltévedt,
nehéz a visszaút ,
ha egyszer az ember
elhagyta önmagát,
segítség nélkül
megtalálni,
szinte lehetetlen.
2010. szept. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése