2017. január 9., hétfő

Még mindig keresem



Még mindig keresem

Fordult az évszak .. Elmúlt az ősz.
Tömören szürke az égbolt
A felhők sűrű, tömött sorban borítják az eget.
A még tegnapi hideg, de ragyogó napsugár elbújt,
dideregve a mélybe hullt.
Fázom!
A fűre dér ült, a fák ágaira is.
A ködös párában a kopasz fák hajladoznak a síró szélben.
A nyirkos félhomályban minden olyan szomorú.
Itt - ott a fákon még lengedez egy - egy kopogó levél.
Az árnyak mélyen hidegek.
Csípős, északi szél iramlik a kerten át.
Borzongat.
Szeretem, mikor hajamba belekap, most mégis maró érzés.
Még mindig keresem egymás felé az utat
Szerető szívem mélyén melenget az érzés.
A lelkem mégis egy sötét háborgó óceán.
A tegnapok már sosem lesznek holnapok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése