2017. január 4., szerda

Látszatvilágban élünk



Látszatvilágban élünk





Tudod arra gondoltam,
azért tűnik minden végesnek,
azért jogos a kesergés,
mert talán az ember nem a valós,
csupán a látszat világában él,
elfordul a fénytől,
s mert a fényt nem látja,
azt gondolja,
hogy a fény hagyta magára,
békét köt a legnagyobb háborúban,
naivságában el is hiszi,
hogy a békét meg lehet kötni,
pedig kötni csak fegyverszünetet lehet,
ha a viszály újra kitör,
a békében csalódik,
látva a testet lassan elporladni,
hiszékenységében azt gondolja,
a látszat halálával
az életnek is vége van,
elhiszi, mert csak a szemének hisz,
hogy az élet egyenlő a porhüvellyel,
kényszerből,
a tudatlanság kényszeréből
éli a látszat életet,
mint amikor azt gondolta,
a Föld egy nagy lapos korong,
a látszat az embernek az istene,
az istene is csak látszat,
őt hiszi vakon, mert benne él
nem veszi észre,
hogy csak a látszat hal meg,
a fény nem fordul el az embertől,
az ember fordul el a fénytől,
boldog a látszat szeretetben,
és boldogtalan,
amikor a látszat elmúlik,
pedig talán a valódi fény,
a valódi béke,
a valódi szeretet,
és a valódi boldogság végtelen,
nem múlik el az idővel,
ahogy a valódi idő is mérhetetlen.

2009. szept. 29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése