A szeretet kívülről jövő ...
Tudod arra gondoltam,
hogy a lényeg nem
látható általában,
mert a lényegtelen,
vagy a kevésbé az
eltakarja,
amit az ember
könnyűszerrel észrevesz,
azok a hullámok: a
színek, a formák, az ízek,
de a lényeg,
mégsem a külsőben
rejlik,
és nem is a
szokásokban,
azok az élvezeti
részek,
amik a figyelmet
magukra felhívják,
de az élvezet elmúlik
a pillanattal,
fontos,
de mégiscsak
fontosabb a hatás,
a hosszú távú hatás,
ami nem tűnik el,
ahogy az ember
magához veszi,
áldásos tevékenységét
folytatja tudatlanul is,
a gyümölcsnek a
legnagyobb erénye,
mégiscsak az éltető
hatása,
amit a felületes
fogyasztó nem ismer,
hogy tudjon róla,
mélységében kell vele
foglalkoznia,
tanulmányoznia, de
ahhoz, hogy valódi,
éltető legyen,
ahhoz sok-sok napfény
kell,
anélkül, éretlenül,
ha leszedik, értéktelen,
az ember, mikor a
tükörbe néz,
színeket, és formákat
lát,
s mert nem ismeri a
valódi lényeget,
annak a fényezésével,
formálásával tölti az
életet,
de ha egyszer valaki
szeretetből ráfigyel,
ő már nem elégszik a
felszínnel,
a lényeget
észreveszi,
s melegíti,
mint a gyümölcsöt a
napsugár…
a szeretet is
kívülről jövő napsugár,
ami érleli, teszi
éretté
az embert
belülről,
s mint a gyümölcsnek,
az embernek is
fontosabb
a hosszú távú hatása,
mint a formája, mint
a színe,
vagy akár az íze.
2010. okt. 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése