Az ember az eredményt érzékeli

Az ember az eredményt érzékeli

Tudod, arra gondoltam,

az ember csak az eredményt érzékeli,

a hozzá vezető út nem érdekli,

pedig, ha isteni szemmel mérne,

csak a megtett utat ismerve értékelne,

büszke magára, aki magasan van,

ki közel van a paradicsomhoz,

pedig lehet,

még csak lépnie se kellett,

vagy csak pár lépést kellett megtennie,

a legmagasabb csúcsot máris elérte,

talán, mert a sors kegyes volt hozzá,

a versenyben hatalmas előnyt adva,

magasról is indította,

más, ki szintben sokkal lejjebb került,

aki ott van a megvetettek közt,

talán sokkal többet tett,

sokkal nagyobb, nehezebb,

meredekebb pályán gyalogolt,

ha nincs is még magasan,

csak ő lehet büszke magára,

aki a mélyről jött, aki kiverekedett,

aki a semmiből teremtett,

akihez nem a sors volt a kegyes,

aki megtapasztalta, milyen is a lent,

aki szabad akaratából választotta Istent,

aki megküzdött a feljebbért,

nála akkora a szintkülönbség,

hogy azt már jól lehet érzékelni,

ott a levegő is sokkal tisztább,

neki az már a boldogság,

talán, mert hozzá lehajol az Isten,

hozzá, akit már az ördög megérintett,

jutalom, elismerés csak neki jár,

az embert csak az eredmény érdekli,

a megtett utat csak Isten értékeli.

2008. szept. 30.