Élni muszájból ...

Élni muszájból ...

Tudod arra gondoltam,

hogy élni lehet a fárasztó muszájból,

és lehet élni megkönnyítő szeretetből,

lehet muszájból rabként,

vagy szeretetből szabad emberként,

a különbség annyi csupán,

mint a kötelező olvasmány,

és a szabadon választott között,

megszületik-e a harmónia

a könyv és olvasója között,

vagy megutáltatja a terhes kötelesség,

hogy  az életnek rabja,

vagy szabadon szárnyaló madara,

csupán a szeretettől függ,

a szeretettől,

ami mindent szerethetővé varázsol,

létszükséglete az embernek,

hogy szeressen, és szeretve legyen,

nélküle nincsen harmónia,

ha megszeret egy csöppnyi kis állatot,

annak a csöppnyi kis lénynek

a csöppnyi kis szemében

a viszont szeretetet meglátja,

már van értelme a létnek,

van értelme a nehézségeknek,

van értelme reggel felkelni,

és van miért hazamenni,

csak egy csöpp az egészből,

az univerzumhoz képest mi az,

de hát a szeretet képes a csodára

ha valaki egyet is megszeret,

és az egy viszontszeret,

legyen akár egy csöppnyi kis állat,

ahogy a szeretet megszületik,

vele megszületik a harmónia,

akiben ott van,

harmóniába kerül a világgal,

és aki harmóniában van vele,

annak könnyű az élete,

különbség annyi, mint a kötelező,

és a szabadon választott között,

mind a kettő könyv,

ami sokszor ugyanaz is lehet,

ugyanaz a könyv, ugyanaz az élet,

csak az egyik muszájtól teher,

a másik pillekönnyű a szeretettől.

2009. okt. 09.

Adj, Uram!

Adj, Uram!

Erőt adsz minden egyes naphoz,
Vezérelsz utamon, ösvényemen.

Megajándékozol önzetlenül
Megtanítasz igaz szívvel szeretni,
Másokért áldozattal élni.

Kérlek, Uram, maradj velem,
Őrizz, óvj csendes kis életemben.
Adj üdvösséget, nyugalmat,
Álmaimban is Te légy velem.

*
Reménnyel hozz új napot,
Áldott napfényt, világosságot.
Óvj minden apró kis élőlényt,
A világnak adj életet, szeretetet.

Hálát adunk Neked
Uram, dicsérünk Téged:

ÁMEN!

Test és lélek együtt ...

Test és lélek együtt ...

 Tudod arra gondoltam,

test és a lélek együtt: ember,

de a testről szinte mindent,

a lélekről semmit sem tudunk,

létezése is bizonytalan,

érzi az ember, hogy van,

de nincsen róla valódi tudása,

hogy nincs is, igaz talán,

de valahogy mégis nagyon tud fájni,

talán nincs,

időnként mégis tud szárnyalni,

talán nincs,

de a hiányt végtelen szenvedi,

ha a kettő,

a test és a lélek össze is mosódik,

 (talán azért nem látható az egyik)

jól elkülönülnek mégis a színek,

másnak,

másképpen örülnek,

a lélek öröme megfoghatatlan,

a hiánya nem a gondolatban jelentkezik,

látszólag, sokszor oktalan,

a gazda,

a test, legalább is nem tud róla,

csak mikor cseppenként átjárja,

de hát még az se biztos,

hogy a lélek létezik,

pedig sokszor olyan,

mintha az egy petéjű ikergyerekek mintájára,

lennének egypetéjű ikerlelkek,

kik egymástól az idők során

messzire szakadtak,

egymásról mit se tudnak,

de legyen bármilyen jó is a dolguk,

a hiány láthatatlanul is ott lapul bennük,

dezsavü,

a test már nem emlékezik,

(talán, mert ott se volt)

de a lélek,

ami talán nem is létezik,

magába hordja a kitörölhetetlen,

a mással nem betölthető űrt,

persze csak akkor, ha van.

2010. október 07.

Szeretetből építkezni

Szeretetből építkezni

Tudod arra gondoltam,

amikor az ember nehéz munkával

otthonául felépít egy házat,

akkor azt nagyon megbecsüli,

ünnep lesz az a nap,

mikor végre birtokba veheti,

és utána következik

sok-sok

benne eltöltött nap,

ünnep lesz egészen a megszokásig,

de tégláról téglára

az ember nem csak házat épít,

hanem napról napra,

önmagát is építi,

ki ebből, ki abból,

amilyen az anyag,

olyan lesz az épület,

talán,

ha valaki szeretetből építkezik,

egy napon annak is meglesz a gyümölcse,

amit megszokni nem lehet sohase,

annál csodálatosabb

nem történhet földi halandóval,

mint mikor ünnepé lesz

a másik ember életében.

2010.okt.06

Téli kristálygyöngyök ...

Téli (januári) kristálygyöngyök …

Hideg, vad szél fúj, hordja magával a havat.

Az ablakon át mégis gyönyörű látvány a külső, téli világ.

Az utcákon alig van mozgás.

Csak az megy ki, akinek halaszthatatlan dolga akad.

Az otthonokat kellemes, meghitt meleg öleli.

Forralt bor fűszeres illata száll a levegőben.

A zord idő ellenére az alkony mégis átszínezi az ég alját.

A téli estéken a régi emlékeket hordozzuk szívünkben.

Az éjszakák is csendesen, meghitten borulnak fölénk.

Reggelre sokszor nyoma sincs a zordon időnek.

A kelő napsugár szikrákat vet a fehér, csillogó havon.

Felettünk alacsonyan úsznak a hófelhők.

Nedves, dermedt minden,

csak az örökzöldek lombjain ringanak a hópamacsok.

Egy-egy didergő kismadár röppen fel dermedt szárnysuhogással.

A földet fehér hóbunda takarja.

Apró pillangókként vitorláznak a táncoló hópihék.
A Nap sugarai megolvasztják a jégcseppeket a fák hegyére,

majd az este újra kristálygyöngy szemekké fagyassza – a télben.  

Csitáry-Hock Tamás - Pótolsz ...

Csitáry-Hock Tamás

Pótolsz…

Folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással… Csak éppen Vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő, amikor nem utazol, nem vásárolsz, nem mész kozmetikushoz, nincsenek apró élvezetek. És Ő sem lesz. Amikor a legnagyobb szükséged lesz rá. Már csak a hiány marad.
Pótolhatatlanul.

Világunk a mesék birodalma

Világunk a mesék birodalma

Tudod arra gondoltam,

hogy a mi világunk,

ha hasonlít is,

nem pontosan úgy működik,

mint a mesék birodalma,

a kiindulóponttól igaz,  

itt is messzire lehet jutni,

de az utazást

nem gonosz varázslók szervezik,

nem egy szempillantás alatt,

önhibáján kívül kerül az ember

másik végébe a világnak,

hogy jusson messzire,

sok kis lépést kell megtennie,

hosszú út vezet a szeretetből a gyűlöletbe,

nem derült égből jön a villámcsapás,

ha valaki elindul a szeretet szépséges útján

boldogan,

de nagyon is biztos a dolgában,

könnyen azt hiszi,

hogy letérés nincsen onnan,

engedi magabiztosságában elgazosodni,

felelőtlenül azt gondolva,

egy kis gaz nem árthat neki,

pedig arra az útra nagyon kell vigyázni,

(mint mindenre, ami fontos)

az életnél is jobban,

hiszen nélküle az élet nem élet,

ha egyszer a szeretet virágait a gaz elnyomja,

többé nincs visszaút onnan,

már örömet azok a virágok

nem okoznak senkinek,

halott virágok azok,

miknek helyét átvette

a halált okozó gyűlölet,

nincs a világon olyan varázsló,

amelyik a végképp elrontott utat

helyrehozni tudna pálcájával.

2010. 10.05.

Szívem mindent vesztett ...

Szívem mindent vesztett ...

Barangol az őszi szél a sárguló lombok között.

A száraz leveleket fújja a kert füvén, az utakon.

A bánat is barangol a szívekben.

Magányom csendjében átfú lelkemen.

Felém hozza a mély bánatú harangszót.

Vágyom ölelésedre.

Szívemben élsz és álmaim vonatán feléd szállok.

Könnyek gyűlnek szemem sarkában,

lefolyva, - arcomon barázdát áztatva, pilláimon rengve.

A hajnalokban szétnyíló horizont elköszön az éjtől,

és köszönti pírjával a Nap ébredését, madarak trillájával.

Fájdalom, kín az éjszakába hull.

Szívem mindent vesztett, szemed fénye is elveszett.

Az est fátylat vont körénk. Merengek emlékeimen.

A fű közt tücsökzene szól, csillag kísérte dallamokat.

Rád gondolok. Mi még van - mosolyom - neked is szól,

de már búcsúzom lassan.

Az éjek lágy hangon muzsikálnak, míg az álom ringat,

szárnyalva az emlékeiben.

Sokszor fél ébren, könnyesen,

Zaklatottan  tovasírva a hajnalokban,

az ébredő, fénylő sugarakban.

Az ember mint egy tantárgy

Az ember mint egy tantárgy 

Tudod arra gondoltam,

hogy olyan az ember, mint egy tantárgy,

 megismerése kezdődik az alapfoknál,

de ha kitartó a tanuló,

egy misztikus tudományig is eljuthat,

addig sok mindennek kell történnie,

a tantárgy nem kötelező soha,

az ember ki, maga választja,

kire, mire kíváncsi,

csalóka,

mert kezdetben egyszerűnek látszik,

szívesen belekezd a másikba,

de mint egy érdektelen könyvet,

el is hajítja könnyen,

pedig még az első lapok

keveset mondanak,

ahogy megy előre, annál érdekesebb,

és annál nehezebb,

igaz, a táj egyre szebb,

egymás után gyulladnak ki a csillagok,

de, hogy valaki odáig jusson,

elmélyedjen igazán,

ahhoz kevés az akarat,

meg is kell szeretni a tantárgyat,

szeretve sokkal könnyebb, úgy a tanulás

a legjobb szórakozás,

ami szeretetlen unalmas, száraz,

ami nélküle megoldhatatlannak tűnik,

vele, lépésről lépésre,

szinte természetes,

ha a tanuló eljut a legmagasabb fokig,

addigra annyira érti, annyira ismeri,

vele szinte eggyé válik,

sokszor azon a nyelven gondolkodik,

lassan különbséget sem tud tenni,

hol kezdődik az ő, hol van az én,

a másik ember valódi megismerése

különleges tudás birtoklása,

talán, mert egyben mind benne van,

 ami a világ legfontosabbja.

2010. okt. 04.

Az éjszaka hálója ...

Az éjszaka hálója …

Nyugtalanul verdes a szívem,
Az éjszaka hálója fogva tart,

A pihenő idő is lép egyet.
Elvesznek, majd megnőnek az árnyak,
A dermedt fények ébredeznek,
A kinyíló, széthasadó hajnallal

Drága Öcsém!

Drága Öcsém! 

https://www.youtube.com/watch?v=5HxgePhYfKc

Szívünkben megpihen

Szívünkben megpihen

Elszáll a bánatom, velem a remény,

szívemben új melódia hangja él

A fény, a csoda, a kincs vagy nekem,

szárnyat bont bennem az érzelem

Lelkemben a boldogság táncra kel,

kettőnk szerető szívében megpihen

A szeretet kívülről jövő ....

A szeretet kívülről jövő ...

Tudod arra gondoltam,

hogy a lényeg nem látható általában,

mert a lényegtelen,

vagy a kevésbé az eltakarja,

amit az ember könnyűszerrel észrevesz,

azok a hullámok: a színek, a formák, az ízek,

de a lényeg,

mégsem a külsőben rejlik,

és nem is a szokásokban,

azok az élvezeti részek,

amik a figyelmet magukra felhívják,

de az élvezet elmúlik a pillanattal,

fontos,

de mégiscsak fontosabb a hatás,

a hosszú távú hatás,

ami nem tűnik el,

ahogy az ember magához veszi,

áldásos tevékenységét folytatja tudatlanul is,

a gyümölcsnek a legnagyobb erénye,

mégiscsak az éltető hatása,

amit a felületes fogyasztó nem ismer,

hogy tudjon róla,

mélységében kell vele foglalkoznia,

tanulmányoznia, de ahhoz, hogy valódi,

éltető legyen,

ahhoz sok-sok napfény kell,

anélkül, éretlenül, ha leszedik, értéktelen,

az ember, mikor a tükörbe néz,

színeket, és formákat lát,

s mert nem ismeri a valódi lényeget,

annak a fényezésével,

formálásával tölti az életet,

de ha egyszer valaki szeretetből ráfigyel,

ő már nem elégszik a felszínnel,

a lényeget észreveszi,

s melegíti,

mint a gyümölcsöt a napsugár…

a szeretet is kívülről jövő napsugár,

ami érleli, teszi éretté

 az embert belülről,

s mint a gyümölcsnek,

az embernek is fontosabb

a hosszú távú hatása,

mint a formája, mint a színe,

vagy akár az íze.

2010. okt. 03.