Szeretnék szép ünnepet adni

Szeretnék szép ünnepet adni

Tudod, arra gondoltam,

mennyire szeretnék szép ünnepet adni,

boldognak látni szeretnélek ,

nem csak Húsvétkor, minden napon,

de én se szép ünnepet,

se boldogságot neked nem adhatok,

legfeljebb csak tiszta szívvel kívánhatok,

de a tiszta szív semmin se változtat,

ha bármit is kívánok,

azt mondod, köszönöd a jó szándékot,
talán jól is esik neked,

de azért minden marad a régiben,

fáj, ami addig fájt,

keserű marad, ami előtte keserű volt,

nehéz, ami azelőtt nehéz voltâ026

utána pedig arra gondoltam,

a legszegényesebb kert is kivirul,

ha ráderül a fény,

ha betakarja ölelő karjával az áldott napsugár,

a legfakóbb szem is fényesen csillog,

ha ellepik az öröm üdítő könnyei,

hogy a hiányt,

a fájdalmas hiányt is enyhítheti

az időben jött mérhetetlen szeretet,
tudom, nekem is kívánod,

legyenek szépek a napjaim,

legyen derűs az életem,
de nem csak kívánod,

szereteteddel meg is szépíted,
ha felhőtlenné nem is teheted,

mégis, a hétköznapom ünneppé teszed ,

csak remélni merem,

az én szeretetemnek is van ereje,

gondűző ereje.

2008. márc. 23.

Ahogy én szeretlek ...

Ahogy én szeretlek ...

Merj úgy szeretni,

ahogy én szeretlek téged

Ölelj úgy magadhoz,

hogy forrón lüktessen a vérem

Szemed ragyogó fényében

a csönd is szívdobbanássá válik

Ahogy én szeretlek Kedves,

úgy szeress mindhalálig

Borús szemeidben

könnyeidbe bújt az élet,

De mosolyod dallamot fakaszt

lelkem legmélyében

Emberséges ember ...

Emberséges ember ...

Tudod arra gondoltam,

ha a fán szokásosnál több a virág,

és a virág a termést szinte mind kihordja,

az ember nagy szerencsének gondolja,

pedig lehet,

ez a szerencse lesz veszte a fának,

az utolsó nyara lesz szegénynek,

a nagy boldogságba hal bele,

talán így van az ember is,

ha túl nagy szerencse éri,

a boldogság átmeneti,

de sokszor az emberség hal bele,

ritkán születik valami olyan

ebben az örömben,

ami a hosszútávú embernek

javára válhatna.

(nem csinálják,

az ilyen dolgok történnek)

akire pedig az élet csapást mér,

őt mindenki agyon sajnálja,

pedig talán

a legnagyobb csapásban születik

az ember valódi embersége,

nehéz az ilyen szülés,

a tét nagy, élet, vagy halál,

de ha egyszer felül tud kerülni,

ha erősen veti meg a lábát,

ha nem hagyja a mélybe lehúzni magát,

akkor olyan győztes lesz,

akinek az embersége

a pokol közelében,

sokszor a véres háborúban érett felnőtté,

az ilyen emberség kiállta a próbáját,

egy szerető szívű kívülálló

csak imádkozhat érte,

hogy a baj ne megölje,

hanem emberséges emberré érlelje.

2010.márc.16..

Lélek, szív ...

Lélek, szív ...

A fény ...

A fény …

Napfénytől ittas kert,

Az égbolt arany ékszere,

Az azúr, mély égi óceánban,

A felhők fodrozódó pompájában.

Az otthon meghitt békéje,

A sötétbársony álmok után,

A hajnal békés dobbanása,

Az élet hírnöke reményben.

Vigyázzátok a fényt szeretetben!

A lélek adta boldogság

A lélek adta boldogság

Tudod arra gondoltam,

a valódi boldogság nem harsány,

nem feltűnő, talán,

hogy ő a boldogok közül való,

aki benne van se tud róla,

őt is utoléri a fájdalom,

de van egy piciny zugocska,

ahova hazatérhet a legnagyobb viharban,

ahol meleg, biztonságot adó kályha várja,

ahol megnyugtató a csönd,

talán van egy kényelmes karosszék,

hozzá egy jó könyv,

a lélek adta boldogság ilyen,

vagy ehhez hasonló lehet,

de csak míg be nem avatkozik

a lélek dolgaiban járatlan ember,

míg nem változtat erőszakkal rajta,

nem akarja átrendezni, túlzsúfolni,

kényelmetlen darabokkal modernizálni,

ha nem manipulálja a világ elvárásai szerint,

ha a valódi virág helyett nem rak művirágot,

ha nem akarja korlátokkal szabályozni,

akkor a világ zűrzavarában is

megmarad a lélek

boldogságot adó menedéknek,

az ilyen öröm nem harsány,

és nem megfogható,

oka sincsen magyarázható ,

talán kívülről csak annyi észlelhető,

hogy abból az irányból szelíd,

békességes meleg sugárzik.

2010. márc. 15.

Hallelujah ...

Hallelujah …

https://www.youtube.com/watch?v=nfEoMz2wd-I

 

Az örökzöldek fáradt-zöld ágai mosollyal fogadják a simogató, délutáni napot.
A dér, a hideg után langyosodik a föld. Langyos zápor hozza áldását.

Barkaágak nyújtózkodnak, reménnyel várják a megújulást.

Harmatkristályok csillognak a faágakon, a füvön. Párafátyol leng a légben.

Kis madarak röppennek, dalaik reményteljesen zengnek.

Élet, erő - mindezt a fény hozza el nekünk.
A tél hideg szagát felváltja az új, friss illat - a kikelet illata.

A téli ünnepek után egy másik ünnep, a tavasz kopogtat be hozzánk.

Az ég is azúrkéken ragyog felettünk.

Változik a Hold is. Telihold tükröződik, vagy feleződve ezüstösen csillan - bizony,
sokszor hideg lehelettel.

Hajnalcsillag köszön be, elhozza az ébredést.
A Nap álmosan, de egyre vidámabban nyújtózik takarója alól, dalra fakasztva a
madarakat nagy örömünkre. Tavaszi himnusz.

Új nap köszönt ránk - Hallelujah!

Az ember meséje ...

Az ember meséje ...

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember meséje

talán hasonlít

a tücsök, és a hangya meséjére,

de ebben a mesében az ember gyűjtöget,

csak nem elég előrelátón,

sokat sütkérezik a műfényben,

és valódi fényt keveset enged magába,

talán azért lesz öregségére magányos,

mert élete során

nem gyűjtött össze annyit,

hogy még ki is kisugározzon belőle,

egy életet él úgy le,

hogy cseppet se gondol a közelítő télre,

amikor a meleghez már kevés a külső fény,

a kályha melege sem elég,

mikor a tartalékoltat kellene elővenni,

másra szorul, amikor megszületik,

és másra, mielőtt meghalna,

mintha közben semmi nem történt volna,

de hiába a segítség,

ha bentről semmi nem melegít,

az élet során sok más összegyűlik,

de annyi belső szeretet nem,

hogy jusson öreg napjaira,

hogy a lélek mécsesét meggyújtva

kitartson végig, vagy ki tudja, tán azon is túl,

és néha, mint egy jó öreg kályha,

másokra is meleget sugározzon

2010. márc. 11.

Csitáry-Hock Tamás - A tavasz ...

Csitáry-Hock Tamás

A tavasz …

Napban fürdik az arcod... fény és árnyék játéka rajta. Kecses fényjáték, mely a tavaszt hozza el szívembe is. A napsugarak simogatása bőrödön nyugalmat áraszt. Benned és bennem. A látvány elgondolkodtat, rabul ejt... van-e szebb ennél a világon? Ez egy olyan pillanat, amiért érdemes volt felkelni, érdemes élni. A mi pillanatunk.

*

A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.

*

Minden nap tavasz …

Az év minden napja. Amiben ott vagy, amiben itt vagy. Velem. Tőled tavasz minden nap. Tőled szép, izgalmas, változatos. Örök tavasz. Télen, nyáron … mindig tavasz. Élet és öröm, boldogság. Újjászületés. Minden nap új élet ébred. És minden nap újabb szépséget ad. Adsz. Mint a tavasz. Minden nap új virágot. Minden nap más színt, új illatot. Napsütést, záport. És mind gyönyörű, mindet szeretem. Hiszen mind Te vagy. Minden virág, szín, illat.

Az én tavaszom.

A lélekben született szeretet

A lélekben született szeretet

Az élet érkezések és búcsúzások egymásutánja

Tudod arra gondoltam,

a világon minden, amit az ember kap,

olyan csak, mint az-az ajándék,

amit vitt Mátyásnak az egyszeri lányka,

kapott, meg nem is a király,

örülhetett, meg nem is az ajándéknak,

így van az életben minden,

ma megkapja

holnapra el is veszítheti az ember,

de egyszer biztosan vége lesz mindennek,

soha sem érezheti magát biztonságban,

minden köddé válhat, amit hitt biztosnak,

amit gondolt a sajátjának,

még az élete se a sajátja,

azt is csak időre, órára

kölcsön kapta,

aki adta, egyszer visszaveszi,

nem örök semmi,

nem örök a gazdagság,

és a szegénység is elveszíthető,

a boldogság sem örök,

és nem örök a fájdalom,

jöhet egy pillanat,

és minden megváltozhat,

az élet érkezések,

és búcsúzások egymásutánja,

a ma még boldog ember,

holnapra a világ szerencsétlenje lehet,

a sok pénz is hiába ,

ha egyszer az értékét elveszíti,

amit a föld ad, a föld mind visszavesz,

de talán van valami, amit nem kell félteni,

ami kárpótol minden veszteségért,

ami a nyomorban is nyújtja a kezét,

s ez a lélekben született szeretet,

talán, mert nem a föld adta,

vissza sem veheti soha.

2010. márc. 11.

A végtelenbe hulltak ...

A végtelenbe hulltak … 

Árnyékba borul a szemem, ha fájdalom marja szívem.

Fölém hajolnak az emlékek, lelkemet is rabul ejtik.

Szememben könnyek és gyertyafények szikrái csillognak.

Kutatom a sötétet, az árnyakat.

Keresem ma is a miértekre a válaszokat, de mindhiába.

Zaklatott éjszakák (nyugtalan) után fájók a reggelek.

Bennem ketyeg a múló idő.

Áll a világ, csak szívem dobban újra.

Új nap, új éjszaka. A te szíved már nem fáj, az öröklétbe takaróztál.

A végtelenbe hulltak a fények,

Rossz nélküled.

Kristálytiszta érzés

Kristálytiszta érzés

Tudod arra gondoltam,

hogy sokaknak fontos a tisztaság,

sok mindent megtesz az ember azért,

hogy ragyogjon az ablaküveg,

a kilátást egy porszem se zavarja,

a napsugár is elcsússzon rajta,

addig fényezgeti,

míg kristálytisztának nem véli,

fontos, de talán nem annyira,

mint a kristálytiszta gondolat,

az általa született szándék,

és az átlátható, letisztult

kristálytiszta érzés,

nincs olyan súrolószer,

ami megszabadítaná őket

a rárakodott homálytól,

a nem odavaló dolgoktól,

pedig talán a kristálytiszta gondolatra,

érzésre, szándékra

lenne a legnagyobb szükség a világon,

hogy az ember a dolgokon átlásson,

a sok között válogasson,

és csak azt engedje legbelülre,

ami lényeges,

hogy kristálytisztán világítson,

amit a feleslegesen befogadott eltakar,

a sok minden csak az energiát fogyasztja,

és nem látható kristálytisztán az,

ami nagyon fontos az élethez,

talán a szeretet az egyetlen olyan "szer",

amelyik jól megkülönbözteti a szükségest

a kevésbé fontostól,

aki átveszi azt a hatalmas energiát,

ami különben ment volna kárba,

se fényt, se meleget nem adott volna,

általa talán kitisztulhat,

kristálytiszta lehet a gondolat,

az érzés,

és az emberi szándék is

2010. márc. 08.

Wass Albert - Az emberi ...

Wass Albert

Az emberi ...