2016. december 7., szerda

Decemberi merengés



Decemberi merengés

Nagy, száraz, zizegő leveleket sodor a csípős szél.
A fák ágai szinte már kopaszon állnak, csak az örökzöldek lombjai susognak az olykor
vadul tomboló szélben. A napfény már régen messze tűnt. Bizonytalan színek uralják a tájat
Szürke égbolt alatt álmos, nedves köd borul a városra. Nyomasztóan megérkezett a tél, bevánszorgott december. A levegő is tele van a tél illatával. Az utak még szürkén kanyarognak, de a füvön, a faágakon vékony fehér réteg tapad a dermesztő hideg hatására.
Néha hópelyhek táncolnak a szélben.

Amikor a homályos Nap lemegy a horizonton, hirtelen lehűl a levegő, - metsző hideggé válik. Csípős szél zörgeti a tar faágakat és a még utolsó száraz faleveleket. Az esti derengésben elmosódnak a körvonalak.
A közelből lágy zene hangja kúszik felénk.

Közeleg karácsony!
A város ünnepi díszbe öltözik. Fények vibrálnak a kirakatokban, az utcákon fényfüzérek.

Az otthonok  kandallóiban lobogó tűz fénye különös hangulatot nyújt.
A lángokban emlékek, képek elevenednek meg. Gondolatainkba mélyedve merengünk a lángot figyelve.
A hideg éjszakákban a Hold ezüst fénye öleli az égboltot, körötte szikrázik a milliónyi
sok-sok csillag.

Hópelyhek táncolnak csendesen, meghitten – a télben, decemberben. .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése