Fájó emlékek …
Lelkünk kószál az
emlékek útján.
Olykor még bennünk élnek,
vagy messze vándorolnak.
Mosoly és könny –
mennyi kincs, mit az életünk adott.
Mennyi érzés,
szárnyaló szavak, de bántó, fájó sok pillanat.
Ha szomorúak vagyunk,
szívünkön egyre nagyobb a lánc terhe
Riadt gyermekként élünk
és nem engedünk senkit a szívünkhöz közel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése