2016. december 7., szerda

Angyali lélek



Angyali lélek





Tudod arra gondoltam,
ami kézzel fogható, ami tapintható,
ami a szemnek látható,
annak sorsa mindnek ugyanaz ,
egy ideig él a világban,
s megsemmisül, ha az ideje eljön,
ez ellen nem tehet senki,
a festő a festményt megfesti,
művéért ennyit tehet,
de a mű még ennyit sem,
magát nem tudja megvédeni,
a sorsát el nem kerülheti
se az erdő, se az erdőben élő fa,
sok minden történhet vele,
a sorsát nem befolyásolhatja,
a sorsát el az ember se kerülheti,
hogy eleje van, és van vége,
az valahol megírva van,
de a közti rész talán rá van bízva,
ő a sorsáért tud tenni,
az itt töltött időt szépítheti,
kamatoztathatja,
amit kapott ajándékba,
de el is pocsékolhatja,
ki szépnek születik,
az előleget kiérdemelheti,
és el is herdálhatja,
ki pedig csúnyának,
az a csúnyaságát
az életével megszépítheti,
meghalhat rútként,
 aki nagyon szépnek született,
de öregségére szép lehet,
ki jött a világra világ csúnyájának,
se a festmény, se az erdő,
se a benne élő fa
nem tehet semmit önmagáért,
igaz, önmaga ellen se,
hiszen ő
csak egy művész által megálmodott festmény,
egyedül az ember joga,
lehetősége,
a sorsát belülről alakítania,
akár, hogy eltékozolja,
mit érdemtelen kapott,
akár úgy,
hogy végül a szépet kiérdemelje,
csúnyát is széppé változtathat
a belső varázsló, az emberi,
vagy inkább az angyali lélek.

2010.szept.22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése