A lélek otthona
Tudod arra gondoltam,
mielőtt kezdenek egy
házat építeni,
az ünnepélyes
alapkőletétel megtörténik,
utána, ha jól megy
minden,
ha nem hiányzik semmi
sem,
talán épp kilenc
hónap alatt
a lakóház felépül,
egyik kisebb,
másik nagyobb lesz,
egyiknek jobb a
kivitelezése,
kevésbé az a
másiknak,
az egyiket irigykedve
szemlélik,
senkinek nem tűnik
fel a másik,
van az épületnek
fénykora,
de lejár egy idő után
az ideje,
mit felépítettek nagy
gonddal,
leépül magától,
hetven-nyolcvan
év telik el,
s végleg elpusztítja
az idő vasfoga,
ilyen az épületek
sorsa,
de legyen bármilyen
külleme a háznak,
értelmetlen a léte,
ha soha nem lakik
benne senki se,
ha valódi otthonává
nem válik senkinek,
talán ha minden jól
megy,
mint ahogyan a ház,
az alapkőletétel után
az ember is felépül,
először éli ragyogó
fénykorát,
majd szépen lassan
semmisül,
de vajon az olyan
épületnek
értelme van-e,
amelyik egy életen
keresztül lakatlan,
vagy benne csak
ideig-óráig,
mint átmeneti
szálláson tartózkodnak,
van-e értelme annak
az életnek,
melyik nem szolgál
otthonául a léleknek,
a benne lévő
szeretetnek?
2010. szept. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése