Utazás - a lélek útja ...

Utazás - a lélek útja ...

Tudod arra gondoltam,
talán az út, amit mi járunk,

önmagunktól

önmagunkig tartó utazás,

régen lehetett az már,

mikor útja során

elveszítette magát az ember,

azóta keres,

de jó utat hozzá nem lel,

utat, ami pedig lehet,

éppen benne van elrejtve,

több lehetőség is van arra,

önmagát, hogy megtalálja,

az az út, a lélek útja,

van, amelyik felfelé vezet,

szárnyalva találkozhat magával,

a másik út a mélybe visz,

ott önmagában,

önmagához kellene merülni,

végre megtalálni,

mit nagyon régen veszített el,

de se nem lent,

se nem fent keresgélünk,

kikötöttünk a szigeten,

megmaradtunk a felszínen,

ahová talán kikötni

csak élelemért kellene,

de mi a kamrába beköltöztünk,

és teli hassal nem lehet repülni,

tovább kellett volna rég menni,

kerülni a léleknek az útjára,

a felszínen, mint a madár

gyorsan megetetni,

azután szárnyalni tovább,

de míg tart a dáridó,

addig nem lehet,

addig tovább menni

az ember képtelen,

beköltözött az éléskamrába,

ahonnan teli gyomorral se le,

se fölfelé nem tud haladni,

szárnyak helyett nehéz,

sáros bakancsot húzott,

araszolgat hol előre,

hol pedig hátra,

közben önmagát nem találja,

rossz helyen keresi talán,

a létfenntartás,

és a megfelelni akarás

lassan elveszi

minden lélekmozdító erejét.

2009. aug. 26.