2016. október 8., szombat

Tánccá válni ...



Tánccá válni ...



Tudod arra gondoltam,
milyen csodálatos dolog a tánc,
valaki a táncról mesélt,
nekem,
aki mióta hallott róla Tőled,
véglegesen beleszeretett,
mint egy mesebeli csodás virágba,
szájtátva hallgattam újra,
mit is jelenthet a tánc,
mit jelent tánccá válni,
azt, hogy tud táncolni mindenki,
nem kellenek ahhoz lépések,
csak ki kell lépni, honnan is,
hova is?
talán a hétköznapi világból
a lélek birodalmába
kirándulni
a lelkek örök hazájába,
ahol nincsen semminek súlya,
ott elfelejtkezni a világról,
legfőképp a világ szeméről,
hallottam a táncról,
a kerekes kocsikban élők
fergeteges táncáról,
az emberpalánták öntudatlan,
kézzel, lábbal táncáról,
az örömtáncról
és a fájdalomtól megszabadítóról,
a táncban újjászületőkről,
ez a tánc soha sem verseny,
és egy picit sem sport,
nincs legjobb, és nincs legügyesebb,
pálma sincsen, amit végül
jutalomként kiosztanak,
tánc az égben, tánc a kékben,
tánc az örömben,
igen, azt hiszem,
mindenki tud táncolni, (szinte)
önmagához képest
tánc közben repülni,
mert a tánc a szabadság maga,
és mégis ott van a „szinte”,
mert olyan is van, aki képtelen,
kinek bilincsben van a lelke,
csak az tud önfeledten,
szárnyalva táncolni,
aki nem fél önmagától,
és nem fél a világ szemétől,
aki tud elfelejtkezni
a kritikus közönségről,
lámpalázasan csak zuhanni lehet,
nem repülni önfeledten.

2009. aug.19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése