2016. október 5., szerda

Otthonra találni



Otthonra találni




Tudod arra gondoltam,
az egyik ember a világot járja,
a másik csavarog hontalan,
nagy különbség nincs köztük,
talán még a céljuk is közös,
valahol otthonra találni,
az ember a világgal ismerkedik,
közben gyökeret, valódit
sehol se ereszt,
nem is ismeri az érzést,
milyen az, megérkezni,
milyen érzés otthon lenni,
nem a téglából emelt falak között,
azokat az ember sokszor kinövi,
másikra cseréli,
hanem az örök otthonra,
amelyiket legyen bárhol a világban,
a világnak bármelyik pontján
megtalálhat, hordja magával,
mint csiga az ő házát,
amit lecserélni nem lehet,
az, az örök otthona az embernek,
az a saját lelke,
ahova mindig hazatérhet,
ahol tárt kapuval fogadják,
ahol bármikor megpihenhet,
meleg, csendes zúg,
a zajos, rideg világban,
otthon, ahova,
ha a szeretet is beköltözött,
akkor a világ legkedvesebb,
legszeretetreméltóbb laka,
ha a szeretet rendben,
melegen tartja,
ha nincs magára hagyva,
a huzat az ablakot nem csapkodja,
ha a gaz nincs elburjánozva,
akkor abban az otthonban
örökre jól megférnek ketten,
az ember, és a szeretet,
anélkül az ember
mondhatja magát utazónak,
akkor is csak
a világ számkivetett csavargója.

2009. aug. 16. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése