2016. október 13., csütörtök

Köd-könnyek ...

Köd-könnyek ...

A búcsúzó nyár után
Az ősz zizegő csöndje.
Harmatgyöngyös reggelek,
Köd-könnyek szivárognak,
Torzonborz fellegek szállnak
Az azúrkék égi óceánban.
Mint pók, hálót sző az este,
A Hold hamiskás mosolya,
A végtelenben suhanó lelkek,
A szívem bánatos dobbanása.
Árnyak borongós álmaimban,
Lemondó, halk sóhajomban.
Az ébredő hajnal viola színei,
Az élet reményteli ösvényein.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése