Opálos fények …
Homályos már tekintetünk,
szemünk fénye kopott,
Arany sújtások is
mattulnak, a fények is árnyakká válnak
A csillagok útján
lépünk sors utunkon, árnyékunkba bújva,
Álmainkban lépdelünk
az emlékekbe, a volt szerelem emlékébe
*
Homályos árnyak a
szemekben,
nyugalom helyett szívünk
fájdalommal telve.
Zilált gondolataink is
fájnak és a dalok is panaszosan sírnak.
Bóklászó álmok az
éjszakában.
Nincs már, akiért
érdemes reménnyel kelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése