2016. október 16., vasárnap

Legyünk önmagunk



Legyünk önmagunk 



Tudod arra gondoltam,
az ember az élete folyamán
sokat, sokszor változik,
ha olyan hatások érik,
virágáruslányból is lehet
elbűvölő hercegkisasszony,
változhatnak,
még a biztosnak hitt szokások,
rendetlenből, csodák csodájára
rendes is lehet,
a rossz is megjavulhat,
akarat,
és elvárás kérdése minden,
szőkéből barna lehet,
képes alakítani önmagát
kívül belül az ember,
valamilyen célért
tud másnak is lenni,
ma ilyen, egészen más holnap,
lehet otthonülő az örök csavargó,
az idő múlásával,
a körülmények változásával
az ember sokszor alakul,
sokszor alkalmazkodik,
hogy legyen helye, a világnak
ne legyen magányos farkasa,
van úgy,
hogy valaki nem akar változni,
a szeretet megváltoztatja mégis,
nem a szokásait, nem a színeit,
csupán bátorrá teszi,
azzal bátorkodik előbújni,
amin változtatni nem lehet,
csupán elrejteni mélyre,
ha érzi, hogy őt szeretik,
önmagával bátran áll elő,
a legcsodálatosabb dolog
az embernek önmagának lenni,
de ahhoz kell valaki,
aki szeretetével bátorít,
aki nem mást, aki pont őt szereti,
nem az alkalmazkodni képest,
a kaméleont,
hanem elvárások nélkül
öt,
változtatás, és maszk nélkül,
ha bután, hát bután
ha csetlőn botlón,
hát csetlőn botlón,
ha okosan, hát okosan,
ha szárnyalón, hát szárnyalón,
nagy bátorság kell
ebben az alkalmazkodó,
önmagát nem vállaló világban,
hogy valaki önmaga lehessen,
de aki elhiszi,
hogy kár lenne másnak lenni,
hiszen őt, önmagáért szeretik,
az bátran próbálgatja a szárnyait,
tudja, a másik pont azt szereti,
aki a szárnyait próbálgatja.

2009. szept. 05.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése