Legnagyobb kincs az élet
Tudod arra gondoltam,
hogy a világ
természetes,
de talán a
gondolkodás adta
szabadság, és rabság,
csak az embernél
természetes,
a természet nem
fontolgat,
nem mérlegel,
nem jutalmaz, és nem
büntet,
egyszerűen csak van,
s mert a gondolatot
se ismeri,
nincsen benne hátsó
gondolat,
ha ad, szándék nélkül
teszi,
nem oszt se jutalmat,
se nem büntet meg,
a hegy, csupán hegy,
a tó is csak annyi,
amennyit, ha jól
figyel,
megtanulhat róla az
ember,
amennyit az eszével,
a szemével megismerhet,
ha ad örömet,
azt az örömszerzés
vágya,
és minden hátsó
gondolat nélkül teszi,
a Nap ragyog, ahogy a
gyémánt is,
nem tudja, honnan is
tudhatná,
hiszen a gondolatot
nem ismeri,
hogy a legnagyobb
kincset,
az életet adja azt
embernek,
ő az adás örömét nem
érzi,
a hiányát sem ismeri,
(ezért soha sem
manipulál)
ha az ember ad,
annak lehet számos
oka,
amiről leginkább csak
ő tudhat,
a látszat egyforma,
a szándék különböző,
sokszor, aki ad, ő a
legönzőbb,
van, aki azért,
legyen a jóságáról bizonyíték,
van, ki szánalomból,
más, remélve, aki ad,
annak adatik,
a koldusnak adott
fillér
az ő zsebében
sokszorozódik,
adni lehet mindenféle
okból
sokféleképpen,
a szeretet úgy ad,
olyan magától
értetődően,
olyan természetesen,
mint maga a
természet,
de nála itt még
nincsen vége,
az a természetes,
hogy aki szeretetből
ad,
az kéretlenül is
többet kap,
a megajándékozott
öröme
nagyítva,
a feladóhoz
visszaérkezik.
2009. szept. 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése