Időtlenül …
Omló, kusza álmok,
tovasuhanva – szemed mélységében elsüllyedve.
A Hold udvara mindent
betemet, őrzi szerelmünk emlékeit, a csillagok ragyogásában.
Kezed meleg érintése
rajtam, szemed ma is mosolyog rám.
Messze szárnyalsz
lelkeddel.
Álmaidat újra
olvasom, meséket mond szemed, - meg sem rebbenve.
Óvó kezed átölel,
ringat, melenget.
Illanó álmok,
kóborlásaink során. Dallamok, melódiák kísérnek.
A hajnallal az álom
is tovaillan.
Riadva eszmélek. Velem
voltál, de csak az emlékek maradnak meg nekem.
– Mélyen a szívemben
ezeket őrzöm,- időtlenül, -
az emlékek
szilánkjait.
Naponta rogyok le,
hogy az éjszaka elhozzon Téged és álmaimat.
Szavaiddal,
érintéseddel élek. Többé már nem érhetlek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése