Hiányom vagy
Hova jutottunk, merre
vitt utunk?
Tegnapok sodródnak
tova.
A kínok a csöndbe
vesznek, majd újra megszületnek.
Suttogásaidat hallom.
Dallamok közt titkok
nyílnak meg.
Árnyak és fények
váltakoznak,
szemünkben könnyek és
mosolyok.
Lelkünk zendül, a
csillagok szikrái között vándorol.
Hiányom vagy.
Ritmustalan
szívdobbanásaim fájnak,
belém sajdul, hogy
nélküled vagyok.
Az égi magasokban, az
álmaimban szárnyalsz
– felhők fölött
lelkemen kopogtatva.
Voltunk boldogok,
csodára vártunk, -
csodákat éltünk meg.
Meséket rajzoltunk –
életünk meséit.
Mindenben benne
voltál:
boldogságban,
örömben, szomorúságban.
Elpattantak a húrok.
Sokszor könny tolul
szemembe.
A homályon át Téged
látlak, álmodlak.
Kezedben kezem,
könnyeim lelkemre
folynak és a nyárban is borzongok.
Csak sóhajaimat viszi
a szél.
Elmentél.
A lelkek birodalmában
van örök hazád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése