Felhők az őszi
égbolton
Vonulnak a felhők az
őszi égbolton,
Arcomon átdereng az
arcod
Szívemben még mély a
fájdalom ...
Elhagytál – itt
maradtam árván,
Emléked vigyázza
szívem.
Gyertyaláng lobog
szemem mélyén,
Az ablak üvege
kettőzi a lángot.
A hétköznap is ünnep
volt,
még életem fonala Veled
sodródott.
Segíts, ne láthassam
a szomorúságot,
Maradjanak mézédesek
a pillanatok …
Időtlen, mélyen fájó
tőrdöfés szívemben a szó
Magamra hagytál
kegyetlen
Most csendesen iszom
teámat,
Míg nézek ki az őszi
kertbe.
Fázom, hidegek a
napok
Nélküled nagyon
magányos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése