Észrevétlen – érezve
…
Nézd a ragyogó kék
eget, csodáld az alkony színeit.
Hallgasd az éjszaka
csendjét, az ezüst Holdat, a csillagokat
Miénk az életünk, az
álmaink. Álmodj!
Szárnyaljon lelked, találj
rá fészkedre.
Fogd meg a kezem,
segíts, vezess tovább utamon.
Messze vagy tőlem,
már nem érhetlek többé el,
de szívem
fájdalmában, örömében ma is osztozol.
Szerettél,
szerettelek!
Együtt szárnyaltunk, nyertünk,
vesztettünk csatákat.
Szálltunk a széllel,
sodródtunk messze.
Már régen csendedbe
estél, olyanná lettél, aki a lélekúton vándorol.
Hangod is messze jár,
csak álmaimban vagy velem, mellettem
– észrevétlen, mégis
érezve.
Segíts bírhatóvá élni
a hátralevő időt,
fényeiddel magamban
élve emlékeidben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése