Az irigységről ...
Tudod arra gondoltam,
az ember nincs könnyű
helyzetben,
ha az egészséges,
és a beteges irigység
között
kell a határt
meghúznia,
megzavarják a vágyai,
ők az okozói,
hogy mint a rákos
sejt,
talán mindegyik
emberben
ott lapul
az irigységnek az
apró magva,
nem kóros még,
de könnyen lehet
belőle az,
segít sokszor a
jelentkező tudat,
hogy ne legyen a
világ
az irigységnek a
sötét mély pokla,
azzal,
hogy a nevén nevezi
az épp megszületett
gyermeket,
ha rá hallgatnak,
ha segítségével az ember
szembesül az
igazsággal,
a halálos betegség
ellen védekezhet,
a benne keletkezett
apró felhőket,
még időben,
el lehet hessegetni
könnyen,
az ember, mert vannak
vágyai,
(természetesen)
szeretné azt,
ami számára hiányzik,
megvan a másiknak,
apró irigység,
ami még nem betegség,
az őszinte
tudat segítségével
a közelgő kórt
még lehet
visszafojtani,
pusztító útjára el
nem engedni,
ha a vágyak
eluralkodnak,
már semmit se tehet a
tudat…
de talán a szeretet
által
az ember tudatlan is
meggyógyulhat,
aki szeret, kit
viszont szeretnek
olyan, mint a világ
ura,
akinek nincs kit
irigyeljen,
aki elégedett,
hiszen a
legkülönlegesebb kívánsága
beteljesült
2010. szept. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése