Az élet helyét ...

Az élet helyét ...

Tudod arra gondoltam,

kezdetben az ember

tele van energiával,

ragyogó életkedvvel,

ami az idő múlásával

fokozatosan lecsökken,

ahogyan tűnik el a kedv,

úgy barátkozik,

úgy fogadja el otthonául

az élet helyett a halált,

mintha beszivárogna az örök éjszaka,

a halál, mint egy alattomos kór,

észrevétlen veszi át

az életnek a helyét,

nem azon a napon, azon az utolsón,

már sokkal előtte, pontosan akkortól,

mikortól már nincs kedv az élethez,

kedvtelenül élni csak vegetálás,

a halál kapuja előtt sorban állás,

az olyan élet nem az örömről,

hanem az áldozatról szól,

vergődés a viharos tengeren,

aki fuldoklik, fuldoklás közben

mástól veszi el az életkedvet,

az életenergiát,

pedig azzal semmire se megy,

csak a vízbefúltak lesznek többen,

kedvtelenül az ember

közelebb van a halálhoz,

útja a halál útja,

nem az életé,

valódi kedvet

csak a valódi szeretet adhat,

olyan mentőöv ő a kedvtelen világban,

amit senki sem vehet el,

ereje előtt még az erőszakos,

mindenbe beszivárgó,

életet megrontó halál is
tisztelettel hajt fejet.

2009. aug. 19.