2016. október 12., szerda

A világ csodája a szeretet



A világ csodája a szeretet 

Tudod arra gondoltam,
milyen különös dolog,
az ember nem hiszi a csodát,
mint ki belül a házon
nem hisz a ház létezésében,
hogy tudjon hinni,
szeretne valami csodát látni,
valami különleges történést,
és nem veszi észre,
a csodában él benne,
a világ sok kis csodából áll,
mint a bűvész mutatványa,
közöttük egyszerűbbek vannak,
és nehezen magyarázhatóak,
vagy mégsem,
magyarázhatatlan
a legapróbb porszem,
ő is a legnagyobb csoda,
talán nincs is kisebb,
vagy nagyobb a csodából,
mint ahogy minden élőlény,
élőlény,
nagy csoda, hogy van,
de a nincs is legalább akkora,
csoda,
mikor a csend megszólal,
és különleges csoda maga a csend,
hogy higgyen az ember benne,
mindig újabb,
a szokottól eltérőt szeretne,
de a csoda, ha értelmetlen,
ha csupán magamutogató,
akkor értelmetlen,
miért is fordulna a fa
föld felé koronájával,
az ég felé
gyökerei, miért is meredeznének
a holt miért is kelne életre,
ha egyszer a folyón túl jobb neki,
az ember észre ritkán veszi,
pedig történnek vele is
személyre szóló csodák is,
mint a mindent emésztő tűztől,
úgy fél a hideg téltől,
ami minden nyűgével,
minden fagyával megérkezik
és az ember mégis túléli,
tavasszal örömmel jelenti,
úgy elszaladt a tél,
mintha itt se lett volna,
ez a hamis érzés is csoda,
talán éppen jutalmazó csoda,
amiből azért kisebb,
és nagyobb is van,
talán a legnagyobb,
mikor váratlan érkezik,
az oly régen várt,
de már alig remélt
világszép szeretet.

2009.aug.27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése