2016. szeptember 14., szerda

Találkozunk a lelkünkkel



Találkozunk a lelkünkkel


Tudod arra gondoltam,
sokszor fohászkodik az ember,
néha azt se tudja, imát kihez rebeg,
talán az égiekhez,
olyat kér, amire nagyon vágyik,
pénzt, boldogságot, sok sikert,
kívülről jövő békességet,
nem azt, hogy önmagához
minél hamarabb megérkezzen,
találja meg az igazi Énjét,
imába csomagolva nem szokta kérni,
segítse az ég meglelni saját magát,
végre önmaga,
és ne tömeg legyen csupán,
kettőt biztosan nehéz megtalálni,
az egyik az Én, a Lélek a másik,
vagy talán a kettő ugyan az lehet,
ki az úton önmagával találkozik,
találkozik a lelkével,
akkor minden megváltozik,
a színház és az élet, ha külön válik,
hirtelen harsány, rikító színű lesz
a tapsra vágyó színész szava,
a lélek csendes, egyszerű,
egyértelmű szava mellett,
ha ez megtörténik, ha a tapsnál,
a közönség elégedettségénél
fontosabb lesz a belső harmónia,
attól kezdve
az ember mindent úgy tesz,
ahogy neki jó, öntörvényű lesz,
de azok a törvények
a lélek igazságának a törvényei,
ami jó mindenkinek,
ha nem is mindenki örül neki,
az Én rögtön tiltakozik,
ha belső hamisságot észlel,
hiszen ettől függ az ő békéje,
ha ez megtörténik,
kisétál az ember a tömegből,
kívül álló lesz, de együtt érző,
ha megtapasztalja a belső békét,
amit csak a Lélekkel,
az Énnel való találkozáskor lehet,
ha már a fontos nem az lesz,
hogy mit mond a világ,
mit szól hozzá a tömeg,
ha fontosabb lesz a belső béke,
önmagával lehessen elégedett,
önmagának annál többet
az ember nem is remélhet.

2009.július.23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése