Megtisztulni ...

Megtisztulni ...

 

Tudod arra gondoltam,

valamikor, valahonnan

jött egy gondolat,

ami sokáig feszített,

és csak akkor engedett,

ha Neked elmesélhettem,

(talán csak akkor vált valódivá)

most, mostanában

nem egy gondolat,

csupán egy szó jön az eszembe,

aki olyan, mint a gyerek,

ki azt szeretné, foglalkozzanak vele,

nem hagy nyugtomul percre se,

hiába hessegetem, engedjen,

önmagában így teljesen értelmetlen,

de, mert erőszakosan rám akaszkodik,

és mert nem tudok vele mit kezdeni,

tapintatlan lábatlankodásával

minden dolgomban csak akadályoz,

végül megadom magam, hagyom,

leteszem minden más gondom,

elkezdek egyedül vele foglalkozni,

boncolgatni, mit is lehet belőle kihozni,

legtöbbször jó társnak bizonyul,

segít, nem hagyja el magát, súg,

így vagyok most a tisztasággal,

a szóval, hogy „tiszta”,

róla persze eszembe jut a piszok,

vagy a szenny, az undorító,

és az, milyen csodálatos,

milyen nagyszerű ajándéka az életnek,

hogy a tisztaságot mindig lehet megújítani,

olyan makacs piszok nincs is,

melyiket ne lehetne eltávolítani,

elég a portörlés némelyiknél,

de több figyelmet

nagyobb akaratot kíván

a lerakódott szenny,

sokszor kefével kell vakarni,

de van, hogy az neki semmi,

a kéz még mindig nem tiszta,

szerencsére 
vannak még különböző szerek,

ha az akarat megvan,

végül is lehet olyan makulátlan,

mint a legelején,

mikor még szűz tiszta volt,

az is eszembe jutott,

hogy lám, mennyire hasonlít

a test, és a lélek,

a szenny egyikkel se válik eggyé,

van, hogy leporolni elég,

máskor komolyabb műveletre van szükség,

csodás dolog, hogy úgy, mint a kéz,

a lélek is,

akarattal megtisztulni képes

minden szennytől, minden piszoktól,

a legnagyobb mocsok alatt is ott ragyog

teljes pompájában az eredendő tisztaság.

2009. 07. 10.