Máris itt van augusztus
Tudod arra gondoltam,
hogy szinte most
született,
nem régen volt apró
csecsemő,
bolondos kamasz,
mintha tegnap lett
volna
szerelmetes május ez
az év,
máris itt van, máris
elérkezett
augusztus,
az éjszakai égbolt
reflektorfénnyel
bevilágított sztárjai
gyakori bukásának a
hónapja,
bizony, ilyenkor
sokszor,
vagy csak
látványosabban hullnak a csillagok,
az augusztus még nem
öreg,
de középkorú,
itt-ott őszül
már a hajkoronája,
ez már a búcsú
hónapja,
ha nem is az évtől,
ilyenkor valami mégis
vége tér,
már csak a
szüret,
a betakarítás
következik,
legvégül jön az
öregség,
kiderül lassan,
milyen gazda volt az
év,
a hosszú, a téli
hónapokra
tartalékolni
mennyit tud,
persze azért még ott
nem tartunk,
addig még sok a
munka,
és az öröm is sok,
de mennyiségén,
minőségén
a termésnek,
nem lehet már
változtatni,
nem lehet
visszakozni, helyrehozni,
amilyen lett,
olyannak kell elfogadni,
ha jó a termés, ha
van miből félretenni,
békés lesz a tél,
nyugodt az öregség,
ha felhőtlen már nem
is lesz többé,
augusztus,
hogy kapaszkodna az
ember beléd,
csak egy kicsit
maradj még,
de az időt
megállítani
szerencsére nem lehet,
tovább kell engedni,
az új évnek,
új reménynek,
új születésnek kell
helyt adni,
de előtte még az
évnek is meg kell halni.
2010. július 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése