2016. szeptember 2., péntek

Hallhatatlan



Hallhatatlan

Pörögnek az évszakok,
Gyorsvonatként a napok
Vándorlunk ösvényeinken
A Nap felé fordult arccal,
Szívünkbe vésett emlékekkel,
Mutatva utunkkal a célig,
Árnyak, fények játékában.
Visszatükröződik a múlt,
Csillagok halványuló fényében,
Végtelenbe sodródó életünk
Sorsunk ösvényén már egyedül
Két szemed aranyló fényében
Így múlunk el – hallhatatlan

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése