Gondolatok a "szeretet színeiről"

Gondolatok a „szeretet színeiről.”

A lelkem ép és szabad.

Szeretek álmodozni, és azon gondolkodni, hogy talán mégis van és volt értelme az életemnek  Sokan nem merünk mások lenni. Ha mégis azok vagyunk, furcsállnak az emberek. De nem is merünk mások lenni, ezért szembeszállunk a természet rendjével. Pedig bizonyos értelemben mindenki egyforma.

Elgondolkodtam azon, hogy milyen sok mindent szeretek.

Szeretem a tavaszt: mikor ébred a természet. A harmatos reggeleket, a tavaszi virágokat, szeretem, ahogy a fák életre kelnek és virágba borul az egész természet. Szeretem a reggeli madárdalt,  a friss tavaszi szellő illatát, ahogy lágyan a hajamat borzolja és arcomat simogatja.

De szeretem a nyarat is - minden forróságával együtt. Szeretem a hajnalokat,  a forrón tűző napot, a fényjátékot, ahogy az ablakon vibrálva áttör, nyújtózkodik. De nagyon-nagyon  szeretem a holdat, a csillagokat, a nyári bodros felhőket: és szeretem bámulni az eget. Imádom a  szivárvány ezer színét és a naplementéket – ragyogó, vörös színeivel. Szeretem nyári meleg estéken hallgatni a tücskök muzsikáját.

Óh, és mennyire szeretem az őszt: gyönyörű rozsdás, barnás, vöröses színeivel - amikor elhozza szívembe az elmúlhatatlant. Még a szürkülő pillanatait is szeretem, hisz olyan jó  veled összebújni és annyira jó rád gondolni. S szeretem a levél kavalkádot, ezt az óarany világot.

De szeretem a telet , a hóesést: mikor a jó meleg szobából ábrándozva figyelhetem a hópelyhek táncát  az ablakon keresztül. A gőzölgő finom tea illatát,  az ünnepek hangulatát,

a gyertyák fényét, a melengető lángot. Szeretem hallgatni a csendet, ami a hóeséstől kellemes puhaságot nyújt.

Szeretnék még egyszer olyan igazán őrült lenni - őrülten szeretni és szeretkezni. Csókolózni mint egy kis csitri – úgy, hogy ne szégyenkezzek,  hogy ne kelljen szégyenkeznem az érzéseim miatt.

Hogy nézhessem még a felhőket, a naplementéket. Hogy beleképzelhessem, hogy a naplementében ott van Isten, és csak nekem és nekünk van – hogy miértünk van.

S nagyon szeretek a szívemben érezni egy lágy zenét,  átérezni a szövegét.

S nagyon szeretem a mosolyt, a nevetést. Úgy nevetni, hogy szinte fájjon.

Szeretek őszinte lenni : őszintén szeretni és nagyon szeretem, ha szeretnek.

S minden fájdalmam ellenére nagyon szeretek élni és téged szeretni.

Szeretni, szeretni!