Fut az idő …
Álmatlanul, zaklatottan,
forgolódva töltöm az éjszakát.
Hallgatom az érkező
hajnal neszeit.
Elérkezik a reggel,
ma ismét előttem áll az új nap.
Szürke színek a
függönyön túl, páracseppek a száraz faleveleken.
Nehezen világosodik.
Magányomban végtelen mélabú szívemben.
Ez vagyok én. 65 évem
elszaladt, egészségem elveszett, korlátok közé szorult életem.
Minden lépésemért
harcba szállok. Botorkálok utamon. Árnyak ölelnek.
A színes lombok is
szürkévé válnak. Az idő elrohant, sejtjeimben már csak az emlékek élnek.
Reménytelen holnapok – csak várom a Nap ébredését- reménykedve.
Fut az idő, de nem
tudod, merre, - hova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése