Szeretettel minden elérhető

Szeretettel minden elérhető

Tudod arra gondoltam,

valóban,

minden viszonylagos a világon,

ami jó néha,

jó, hogy lehet szép mindenki,

de rossz,

hogy miatta folyton megalkuszik,

és a viszonylagossal megelégszik

az ember, a levegő, a víz,

ha tiszta is, csak ahhoz képest az,

és a szint mindig lejjebb zuhan,

szennyezett a jó levegő is,

a tisztának tűnő víz se ragyogó,

a jóság is csak viszonylag jóság,

a levegőről, a vízről, a milyenségét

méréssel meg lehet állapítani,

nem csak a puszta benyomás számít,

de a jóságnak nincs mértékegysége,

                                                         az is csak viszonylagos,        

a jó is csak viszonylag jó,

a rossz is lehet jó valahol,

lehet tiszta a piszkos is,

minden viszonylagos,

az ember pedig

a könnyebb irányba szeret menni,

sok rossz között

jó a kevésbé rossz,

fekete mellett a szürke világos,

pedig talán a jóságnak,

a valódinak,

lennie kellene pontos méretének,

nem lehet viszonylagos,

a valódi

ősidők óta nem változott,

csúcsa az isteni jóság,

ami lehetne cél is akár,

ha az ember nem lenne megalkuvó,

minden viszonylagos ezen a világon,

ez sok minden alól felmenti,

de a világot mégiscsak fel kéne emelni,

erre csak a valódi jóság lenne képes,

persze az sem lehetetlen teljesen,

szeretettel sok mindent elérhet az ember,

persze csak akkor,

ha a szeretet nem viszonylagos.

2010. július 09.

*