Mély sötétség …
Nagyon mély a
sötétség körülöttem.
Lehunyt szemmel
fekszem, szempilláim mögött kutatok.
Némán sziporkáznak a
csillagok, majd a Hold ezüstösen gurul az égboltra.
Kezem kinyújtom,
érinteném az éjszaka csillagait, de nem érem el.
Szívem ritmusosan ver
– dobog, - lüktet mint a köröttem lévő némaság.
Lebegek a
végtelenben, míg az álom lassan átölel, elringat.
Halványuló fények
kísérnek.
A fájdalmakat
elsimítja az idő. Dallamok kísérnek a végtelenbe csendesedve.
Elsuhannak a
pillanatok az örök időkben, a lelkek birodalmába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése