Figyelni folyton
Tudod arra gondoltam,
azért, hogy a
felszínre ne törjön a gonosz,
az embernek
kell figyelnie folyton,
hol itt tapossa el a
fejét,
hol pedig ott vív
vele kemény csatát,
de talán
a legrosszabb rossz
nem támad kívülről,
mint egy élősködő,
ott van az emberben
legbelül,
szép is lenne az
élet,
ha harcolni vele nem
kéne,
megfontolatlan
még a szó is
sebezhet,
igaz, közülük nem az
ártatlan,
az ember nem figyel
egy pillanatra,
kimondja ami legbelül
van,
a háború máris
rászakad,
a szót meg kell
fontolni jól,
elvenni az élét, mást
ne sértsen,
bizony, sokszor,
szinte lehetetlen,
a rakoncátlan rossz
előtör hirtelen,
ő már csak olyan,
elnyomják százszor,
százegyedikre mégis
kitör,
ha már egyszer életre
kell,
nehéz vele
megküzdeni,
az örökös figyelem
fárasztó nagyon,
úgy nem lehet
önfeledten hömpölyögni,
de talán,
ha az ember önmagából
a rosszat
még csírázás előtt,
magvában irtaná ki,
nem kellene a növekvő
sárkánnyal küzdeni,
a gondolat békés
gondolat lenne,
mag nélkül a rossz
nem szaporodnia,
az élet lehetne
olyan,
mint a medrét soha el
nem hagyó folyó,
amelyiket nem kell
korlátozni,
amelyik békéjével
örömére van a világnak.
2010. július 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése