2016. augusztus 22., hétfő

Csak őszinte szívvel adni és kapni



Csak őszinte szívvel adni és kapni

Voltál már úgy, amikor úgy érezted, nincs tovább? Volt e, aki a kezedet megfogta, és kivezetett a sötétből? Aki megsimogatott, és erőt öntött Beléd? Igen, biztos.

Fáj a szívem: napok óta próbálom összeszedni ismét magam. Nagyon rosszak az éjszakáim, de tudod, hiszen ismered jól a helyzetet. Sokat gondolkodom, nincs erőm semmihez, csak az- az egy éltet, hogy barátaim várnak.
Valami mély fájdalom feszít, egyre jobban. Csak vagyok.
Elgondolkodtam, igen, a legnagyobb akadály köztünk, mi saját magunk vagyunk. Büszkék vagyunk, mégsem bízunk magunkban, de egymásban főleg nem. Azt hisszük, minden csak álszent hazugság, a másiknál csak játék. Mit tudunk bizonyítani? Vagyis kell e bizonyítani,
és van e értelme?
Az érzések ellen mit lehet tenni és kell e tenni. Én gyáva vagyok, - félek.  Félek mindentől.
Félek attól, hogy hiába is bizonyítok bármit: az egyik pillanatban minden sötét, kegyetlen, a másikban úgy érzed, az egész világ a tiéd – és ez olyan jó érzés. De vajon a következő pillanat mit hoz? Van út? Van esély?
Miért úgy alakul az élet, ahogy alakul? Azon gondolkodtam: el kellene már készíteni életem leltárját, - a” volt” és a „van” dolgokat mappákba rendezni. És „lesz?” – ki tudja lesz e lesz, lehet e még ilyen mappa az életemben?

Én tudom, Te milyennek és kinek látsz, hiszen ismersz jól, - de mondd, van értelme bárminek is? Tudom azt is, Neked mi és ki vagyok – a szemedben ki vagyok, de az utaknak vége is van, és valahol minden útnak vége van.
A boldogság? – az enyém? Hm. Azt hiszem, már elszállt, de reménykedem, a szeretet talán megmarad körülöttem. Igaz, a szeretetet nem lehet erőltetni, csak őszinte szívvel adni és kapni. Tudod, én sokszor azt gondolom, hogy hogyan a legnagyobb kérdés.
Van még értelme, hogy az utak találkozzanak?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése