2016. augusztus 22., hétfő

Az ösztön és az ész



Az ösztön és az ész

Tudod arra gondoltam,
talán ellenfelei egymásnak
az ösztön és az ész,
kompromisszumot kötni nem tudnak,
a kettő együtt nehezen fér,
hadban állnak egymással,
büszke, és elégedett az ember,
csak épp hogy nem boldog,
ha végül győzedelmeskedik az ész,
mindez önmaga ellen történik,
a legyőzött fél ő lesz,
a legyőzött, a visszafogott,
a természetes világtól eltávolodott,
idegen hazájában, a nagyvilágban,
de jó, hogy van,
általa,
mert megfogalmazza,
mert az ember tud róla,
lesz szép a szép,
lesz valódi a „van”,
mégis, sokszor olyan,
mint a nem lebomló műanyag,
több kárt csinál, mint hasznot,
hogy a természetes anyagot, az ösztönt
kegyetlenül visszaszorítja,
ha hatalmasodik az ész uralma,
nem gügyög az anya,
de dajkál előrelátón okos szóval,
pedig a gügyögés, ha engedik,
mint a forrás feltör
anyából és gyermekből,
szinte bugyborékol,
azt nem kell, nem lehet tanulni,
ahogyan a természet adja, úgy a jó,
de az ész mindig közbeszól,
megmondja,
hogyan kell jól csinálni,
hogy a dolgokat meg kell csinálni,
ideje van mindennek,
hogy mikor, ő mondja meg,
mikor van helye az ölelésnek,
a szeretet kifejezésének,
szüksége van rá az embernek,
de talán csak mellette,
és nem a sokszor túláradó,
de természetes ösztöne helyett,
nélküle művi csak az élet,
ha nem lenne,
az ember nagy bajban kerülne,
mert önmagában az észnek
olyan a terméke,
ha egyszer eláraszt mindent,
nagyon nehezen bomlik le.

2010. július 19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése