A világba beleszeretve ...
Tudod arra gondoltam,
mikor megszületik az
ember,
beleszeret a világba
első látásra,
azután lassan,
fokról fokra öregszik
meg,
valódi vén, kortól
független
akkor lesz,
mikor már az egészből
végleg kiábrándul,
mikor többé nem hisz
az igazság,
a szeretet, és a
jóság erejében,
amikor elszáll belőle
az utolsó remény,
akkor végleg
kiüresedik,
olyankor megérett a
halálra,
de míg még itt
vegetál,
elgondolkodhat rajta,
a világ lett teremtve
rossznak,
vagy ő rontott el
végleg valamit,
talán, ha jól
figyelt, azt is tudja,
hogy az igazság,
ami nélkül a föld
forog tovább,
nem is annyira
fontos,
hogy érte méltó
legyen meghalni,
hogy azt a szeretetet
nem érdemes siratni,
ami a világon nem
jobbít,
hogy ami könnyen
megszerezhető,
el is megy könnyen,
hogy az igazi kincs
pénzben nem mérhető,
de mind minden
kincsből,
csak keveseknek jut
ebből is.
2010. július 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése