A könnyek
Mi a könny? – bánat?
Leginkább kín szüli, a magányos, fájdalmas éjszakákból fakad.
Ha szomorúak,
magányosak vagyunk; ha csendesen gyötrődünk; mikor úgy feszít a fájdalom; egy
érzés; emlékezünk egy volt szerelemre; egy régi barátságra; egy kedves
pillanatra – sokszor titokban ejtünk könnyeket.
Azt mondják, - a
könny az igazság vize, igazgyöngy. Félreérteni nem lehet, a szavak helyett is
beszélnek.
Szemünkből nem csak a
bánat, olykor az öröm, a boldogság könnyei is hullnak.
Néha olyan jó sírni. Sírni,
– csendesen, könnyes szemek fátyolában. A könny táncot jár szempillánkon, esőként
folyik végig arcunkon, karcolja szívünket, lelkünket. Nyomot hagy, tűzként éget,
olykor megsebez.
Az emlékekkel a könny
felszárad, megvált a fájdalomtól, a rossz emlékektől. Megtölti reménnyel,
megnyugvással a szívünket.
Könny nélkül nincs
ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése