A holnaptól félve ...
Tudod arra gondoltam,
az ember nem ismeri a
holnapot,
ezért még a gondolata
is félelemmel tölti,
valamiben, ha hisz
is,
leginkább csak a
rosszban,
a jóban mindig
kevésbé bízik,
talán,
mert a világban
nyitott szemmel jár,
és hát igen, egyszer
megjelenik a rossz,
szinte bizton,
az ember fél a
holnaptól,
sokszor elfelejtkezve
a máról,
megtesz érte minden
tőle telhetőt,
de hiába dob rá
homokot itt,
fejét a gond
hamarosan felüti máshol,
ha már elmúlt a
felelőtlen ifjúág,
az életnek a nagy
részét
harc teszi ki a szebb
a holnapért,
közben pedig pontosan
tudja,
az élet már csak
olyan,
a rémet el nem
kerülheti,
a rosszat végleg
senki el nem ijesztheti,
kevés az idő,
a holnapért a
tennivaló sok,
az érte folytatott
küzdelemben
az ember sok minden
mellett elmegy,
ami a félt jövőt
megsegíthetné,
de mert nem bízik,
a lélek erejében nem
hisz,
pedig talán,
ha útja során
elraktározná,
a lélekből sugárzó
energiát
nem apródonként
elpocsékolná,
ha hinne jótékony
hatásában,
akkor a rossz,
ami előbb utóbb az
embert utoléri,
sokkal elviselhetőbb
lenne,
még a legkegyetlenebb
viharban is
a tavaszt érezné.
2010. július 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése