2016. április 27., szerda

Pillák mögött ...



Pillák mögött ...

Selyem fénysugarak zúdulnak
a széthasadt hajnali égboltról
Az azúr horizont alatt galambok,
virágokon pillangók, darazsak,
részegen isszák be a nedveket
Pillák mögött álomittas szemek
reményteli napra nyiladoznak

2016. április 25., hétfő

Mosolyogj ...



Mosolyogj ...

Tudod, arra gondoltam,
azt mondják, hogy mosolyogj,
minél többet mosolyogsz,
annál szebb lesz a világ,
meg azt is mondják,
hogy a mosoly semmibe se kerül,
a mosoly valóban nem kerül pénzbe,
de neki is van fizetsége,
az ő fizetsége a belső béke,
nem, így nem jó, a mosolytól
a színfalak mögött nem,
csak a színpadon születik a béke,
inkább megfordítva,
a mosoly fizetség a belső békéért,
anélkül csak olyan a mosoly,
mint a pénz,
ami mögött nincsen érték,
az ember,
mint a pénznek hazudott papírt,
úgy szórja világba a mosolyt,
ami egy ideig talán meg is szépíti,
csak míg nem derül róla ki,
hogy értéke nincs,
mögötte nem harmónia,
nem kedvesség,
csak irigység, féltékenység,
mögé bújtatott rosszakarat,
vagy éppen tátongó üresség van,
a lélekben mindig működik valami,
mint ahogy az agyban a gondolat,
a lélekben,
amelyikben nincsen béke,
abban háború van,
nulla a legritkábban,
de az ember többet mosolyog,
mint amennyit a lelke megkíván,
mondják, mosolyogj,
a mosoly semmibe se kerül,
és az ember mosolyog,
mert neki az semmibe se kerül,
az csak az arcának egy grimasza,
mosolyog,
mintha az a virág mosolyogna,
amelyik szenved az aszálytól,
de ő képtelen a színjátékra,
nem úgy, mint a szeretetlenségben is
udvarias mosolyt színlelő ember.

2009. márc. 31.

Életed, uad ...

Életed, utad ...


Hála. öröm, szeretet ...



Hála, öröm, szeretet ...

Tudod arra gondoltam,
az embernek van három képessége,
ami talán ahhoz nélkülözhetetlen,
hogy az élete fényben ragyogjon,
egymásból adódnak ezek az adottságok,
egymásból következik
a hála, az öröm, és a szeretet,
külön nincsenek is valódi útjaik,
a szeretet hála nélkül,
az öröm szeretet nélkül
csak valami tévedés lehet,
talán ez az életnek a legfontosabb útravalója,
ki szeret, örül, és hálás a sorsáért,
amiért szerethet,
amiért szeretni van mit,
szeretet nélkül nincsen őszinte hála,
öröm sincs a kettő nélkül igazi,
látszólag nincs mindig az örömre ok,
szeretni se egyszerű dolog,
de hálásnak lenni már korán reggel lehet,
az első csiklandozó napsütésért,
a virágzó fákért,
a sok gyönyörű látványért,
egy jó szóért, egy kedves mosolyért,
a villamoson egy helyért, magáért az életért,
és aki valamiért hálás, az szereti is azt,
még a rosszért is lehet hálás az ember,
azt is lehet szeretni, hogy nem sokkal rosszabb,
de leginkább hálás a szeretetért lehet,
amit kap, és amit adhat mindezért a csodáért,
amit, ha hálás a szív
nem lehet nem szeretni,
aki hálás, az szeret, aki szeret, az hálás,
és attól örömtelivé válik az örömtelen világ is.

2010. márc. 30.

A világ felett ...


A világ felett …


Enyhe, tavaszi szél lengedez
A lombok között, s a kertekben
Elmerengve figyelem a tájat,
Muzsikál a mező, a patakpart

Pillangók járják kecses táncukat,
Aranysugarakat sző a horizontra a Nap
Zümmögnek a bogarak, darazsak,
A világ felett dallamok szállanak


Elképzelések alakítják ...



Elképzelések alakítják ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az elképzelések alakítják a vágyakat,
olyanok, amik beleférnek egy táblázatba,
rendszerezni lehetne,
amit az egyik ember a másiktól elvár,
ami után hőn vágyódik, odafigyeléssel,
egy kis keresgéléssel, nagy türelemmel,
megtalálhatja mindenki a neki valót,
hiszen nem egyediek ezek az elvárások,
nem egyvalakire szabottak,
nem a szalma között kell a tűre bukkanni rá,
jó szem, türelem kell hozzá,
és az ember azt gondolhatja, ha rátalált,
hogy elérte a célját,
és el is érte,
mert a vágyai netovábbjához eljutott,
pedig a rendszeren kívül van még ismeretlen,
felfedezésre váró elem, ami ritka kincs,
rátalálni talán azért ilyen nehéz,
mert felfedezetlen, mert útjelző hozzá nincsen,
felfedezetlenül ott van még
az egyedi csoda az emberben,
ami lefektetve nincsen
semmilyen táblázatban
ami a vágyakon túl van,
nem lehet vágyakozni az ismeretlen után ,
az embert az elképzelései, a vágyai vezérlik,
és ha megtalálja a hozzátartozó másikat,
azt gondolja, megérkezett,
pedig az még csak a lehetőségek  kis dombja,
messze van attól a csúcs,
aki megáll félúton,
soha nem fogja megtalálni azt a különlegességet,
ami elválaszthatatlanná teszi egymástól
a csodát, és a csodára rátalálót.

2010. márc.29.

Tavaszi eső



Tavaszi eső


Tavaszi eső áztatja a földet,
gyöngyszemekként gurulnak a cseppek
friss szél suhan a lombok között,
a madarak vígan csivitelnek
hol sír, hol nevet a nap,
kergetőznek a szürke fellegek
A szellő az ágakba  kap,
könnyes pillám megremeg
a tavasszal együtt ébredek:
szívemben Veled

Kézen fogva önmagához ...



Kézen fogva önmagához ...

Tudod arra gondoltam,
hogy egy szál virág az emberben az,
akire azt mondhatja, ez én vagyok,
de rengeteg apró magot fúj arra a szél,
végül ott áll egy hatalmas rét közepén,
ahol sok másik virág is van,
és sok a haszontalan növény, a dudva,
amik valójában nem hozzá tartoznak,
őket csak az idők során befogadta,
és így együtt egy tarka rétet alkotnak,
annyi a sok más virág,
a sok idegen növény,
a nem hozzá tartozó,
a befogadott idegen érzés,
idegen, máshonnan jött gondolat,
hogy a sokadalomban rá sem ismer magára,
a saját érzéseire, a saját gondolatára,
együtt az egész a rét,
de vajon melyik lehetek a sok közül én,
nehéz eldönteni, annyira összenőtt
az én, és a körülölelő nagyvilág,
az ember nem látja, önmagát
rétnek hiszi, ha látná, talán
akkor se ismerné fel a sokadalomban,
amíg valaki rá nem mutat
az ezernyi tarka virág,
és a haszontalan gyom között,
látod, ez vagy Te, ez a színes,
ez az illatos, önmagában is értékes,
hogy valaki a tömegben is
messziről meglássa, a másikat felismerje,
hogy kézen fogva önmagához elvezesse,
ahhoz kell a falakon is átlátó,
nagy-nagy szeretet.

2010. márc. 28.

A szerelem ...

A szerelem ...


Tavaszi reggel ...



Tavaszi reggel ... 




Ragyog a lakás a beömlő napsugárnyalábban.
Elnyújtózva fekszel finoman ölelő takaród alatt.
A reggeli kávé illata száll, szinte belekúszva orrodba.
Élvezettel, becsukott szemmel iszod az illatokat.
Figyeled a kinti neszeket. Megnyílik az ajtó.
Kicsi kutyád bukfencezve, vidám vakkantgatásokkal üdvözöl.
Mögötte Kedvesed!
Kezében gőzfelhőben, illatokat árasztó kávéscsészét tart.
-          Szép reggelt kívánok – Kicsim!

Az ember lelke



Az ember lelke

Tudod, arra gondoltam,
az embernek a lelke olyan,
mint valami üzlettársa,
egy kellemetlen,
legtöbbször visszahúzó társ,
aki nem elég jó politikusnak,
a jónak ígérkező ötleteket is elrontja
a fontoskodása miatt
kereskedőnek se az igazi,
úgy ad, hogy nem vár érte fizetséget,
mindent szeretetből tenne,
olyan, mint egy éretlen gyerek,
akitől a felnőtt már menekülne,
ha sokáig mellette van,
csak megzavarja,
de akitől mégsem tud szabadulni,
hisz hozzá tartozik,
ha nem is hallgat rá,
de azért ott van,
duruzsolásával csak megzavar,
legjobb őt a háttérbe szorítani,
pedig talán, ő a jobb üzletember,
ő a jobb politikus,
kereskedőnek is kiváló,
csak hát lassan építkezik,
szívvel csinálja a dolgokat,
nem épp a gyors,
a mielőbbi haszonért,
ha a társa hallgatna rá,
akkor egyszer csak azt érezné,
kívül is, belül is
a Nap kezd kisütni,
az üzlet,
vagyis az egész világ virágzik,
de ahhoz nagyon sokaknak kellene
ilyen okos tanácsadókra hallgatnia,
olyanra, aki ingyen osztja a tanácsot,
még a szomszédba se kell érte menni,
mert nagyon közel van,
csak elő kell kotorni arról a hátsó,
az embernek a legrejtettebb zugából,
kiemelni a számkivetetettek sorából,
és megkérdezni tőle,
mondd csak, te mindentudó,
hogyan tovább, segíts,
ments meg,
mielőtt a végső csődig eljutok.

2009. márc 27.

Tavaszi zsongás



Tavaszi zsongás

A falombok sűrűjében
dalolnak a madarak
A felhők habjai közt
átsütnek a sugarak
A kertben gyerekkacaj,
pöttyös labda pattan,
kiskutyánk víg ugatása
arcunkra mosolyt csal
Bekopogott a remény
a megújult tavaszban

Különleges helyre ...



Különleges helyre ...

Tudod arra gondoltam,
mint amikor valaki egy különleges helyre utazik,
amely hely sokakat vonz magához,
sokakat csalogat,
de benne sokan csalódnak,
mert a különleges látvány nem adatik meg nekik,
azontúl ők el se hiszik, hogy ilyen létezik,
valaki csak kitalálta az egészet, azt gondolják,
olyan csoda, amiről sokan beszélnek,
nem létezik,
kár volt odautazni,
a táj ugyan szép, de más semmi,
semmi, ami mondható különlegesnek,
az út fárasztó,
a hely feledhető,
de aki a különlegességgel találkozik,
hogy ott járt, azt soha el nem felejti,
mikor búcsúzik, fájó szívvel,
de mégis elégedetten integet,
úgy megy el,
hogy a különleges élmény színhelyére,
jó lenne egyszer visszatérni,

ilyen utazás lehet az élet is,
sokan csalódnak,
nem látják meg, amit látniuk kellene ahhoz,
hogyha fájó szívvel is, de elégedetten távozzanak,
aki útközben a szeretettel találkozik, az tudja,
hogy a róla szóló mesének igaza volt,
tudja, miért is jött,
ha fájó szívvel is, de elégedetten távozik
szívében a reménnyel, egyszer talán visszatér
a csodák gyönyörű színhelyére.

2010.03.26.

Tavasztündér



Tavasztündér

Tavasztündér megérkezett.
Az életünk most egy óriási, nagy éneklő Tündérkert. Minden felragyogott. Kinyitotta szemeit a Kikelet Tündére. Kivirágoztak a fák, előbújtak az apró kis tündérek, a tavaszi csilingelő virágok alakjában. Az ibolya a sziklakertben, a kis krókuszok tarka sokszínűségével. A kertek, a terek, a parkok habos, csipkés tündérruhát öltöttek a virágzó fáktól. A végtelen horizont azúrkék óceánként terül el. A tavaszi napsugártündérek pajkosan játszadoznak, kergetőznek a kis fénysugártündérkék. Violaszínűre vált a mező, a rét, de még az esték is. A virágzó, enyhe este könnyedén libben tova az éjszakába. Tavaszi illatok lengedeznek a város felett, az éjszakai árnytündérek üde dallamokként terülnek el, mint omló hab a végtelen éji óceánon. Ennek az óceánnak nincs határa, nincs partja, csak a szétterülő, végtelenbe nyúló, szálló képzelet. A dallamok lebegnek, láthatatlan tündérek ritmusra libbennek, járják mennyei táncukat. Az égboltra guruló Holdtündérrel repülünk, a sok milliónyi csillaggal fényszárnyakon tündértáncot lejtünk – álomba ringatva magunkat – az egymás iránti szeretetünkben.