Boldog Újévet kívánunk!

Kedveseink, Drága Barátaink!

 http://www.youtube.com/watch?v=zZfWSlxxs0I

Elmúlt karácsony és ismét egy újabb búcsúra készülünk!

Elrepült, s hamarosan vége ennek az évnek is. Újév közeleg.

Az év utolsó napja, Szilveszter van.

Mint minden évbúcsúztatókor, - most is összegezzük az elmúlt évet.

Ígéreteket teszünk, amit azután meg is szegünk.

Újra elmondhatjuk, hogy bizony szomorúság, bánat akadt bőven az óesztendőben a családok életében, szeretett kis országunk életében!

Kemény, s olykor keserű, kegyetlen volt ez az év is.

A természet ebben az évben is adta csodáit, ha olykor gonoszkodott is velünk.

S hogy mit hoz a jövő? - mit hoz az újév?

„Azt vedd észre, mit akarsz, így jó éved lesz.”

*

Elrepült megint egy év, jó is volt, meg rossz is.

Szilveszter éjszakáján, az újév hajnalán temetjük decembert.

Óévet bont az új.

Ahogy a csillagokba van írva, - a régi vigyen el minden bánatot,

A rosszat hagyjuk a múltra, a szép emléket vigyük az újba

Az újév hozzon békességet, boldogságot, bőséget, egészséget,

Adjon reményt, egy élhetőbb életet, örömet és szeretetet

Istenem, áldj meg minden embert  - az új esztendőben.

*

Utolsó napján az évnek,

Búcsúzik az óesztendő,

újba repítsen a jövő,

feledjük a bánatot

legalább egy napra,

durranjon a pezsgő,

gyöngyszemei fussanak,

a pohár koccanjon,

a tüzijáték villogjon

mindenki vigadjon

mikor elüti az óra

a tizenkettőt,

kívánjunk egymásnak:

BOLDOG ÚJESZTENDŐT!

Közeledik az újév ...

Közeledik az újév ...

Tudod, a napokban, hogy közeledik az újév,

sokszor eszembe jutott, változni kéne,

hogy jobban elférjek

ebben a mosolytalan

mosolygós világban, új életet,

kényelmesebb életet kellene magamra húzni,

olyat, amelyikben nincs súrlódás,

amelyiknek simára csiszolt a felülete,

olyat, amihez elég egy jól fűtött álarc,

arra gondoltam,

hogy jobban kellene simulnom,

jobban kellene szeretetet mutatnom,

olyankor is, amikor nem érzek szeretet,

mosolyogva kellene lenyelni az emészthetetlent,

megdicsérni a csúnyát is,

jónak mondani arra, amit rossznak látok,

ha pofont kapok,

azt is kedvesen megköszönni,

szóval, jól lenne megtanulni

végre együtt élni,

megfelelni,

olyannak elfogadtatni magammal

magamat,

amilyennek mások szeretnék, hogy legyek,

olyannak, amilyen nem vagyok,

szóval be kéne állnom a sorba -

de azután arra gondoltam,

akkor kezd kihalni az emberből a gyerek,

amikor elkezd jól viselkedni,

amikor olyanná kezd válni,

amilyennek elvárják, hogy legyen,

mikor azért tesz mindent, hogy megfeleljen,

úgyhogy inkább maradok az, aki neked vagyok,

akit te megszerettél, akit magadnak megtartottál,

akkor az se számít,

ha néha érdesnek gondol is a világ

ha te így is engem szeretsz.

2009. 01. 16. 

Boldog Karácsonyt!

http://www.youtube.com/watch?v=8FO_RQs3GRI

Meghitt, boldog, szeretetteli karácsonyi ünnepet kívánunk

  

Wass Albert - Karácsonyi mese

Wass Albert

Karácsonyi mese

Elindul újra a mese!

Fényt porzik gyémánt szekere!

Minden csillag egy kereke!

Ezeregy angyal száll vele!

Jön, emberek, jön, jön az égből

Isten szekerén a mese!

Karácsony készül emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek,

hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese

már nem is egészen mese.

Belőle az Isten szeme

tekint a földre lefele.

Vigyázzatok hát, emberek,

titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni,

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megferedni,

s mesék tavában mélyen, mélyen

ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete,

vak gyűlölettől fekete.

Vak, mint az emberek szeme:

az égig sem látnak vele.

Pedig az égből lefele

porzik már Isten szekere.

Minden csillag egy kereke,

ezeregy angyal száll vele,

az Isten maga száll vele,

és csillagtükröt nyújt felénk,

mesetükröt a keze.

Szent tükrébe végre egyszer

pillantsatok tiszta szemmel,

tiszta szemmel, Istenszemmel

milyen szép is minden ember!

Minden ember szépségtenger

s mint a tenger csillagszemmel

Telve vagyok szeretettel…!

Tagadjátok…? Restellitek…?

Elfordulnak fejeitek…?

Megvakultak szemeitek…?

Szépségteket, jóságtokat

Nem érzitek, nem hiszitek…?

Csillaggyertyák fénye mellett

Isten elé nem viszitek,,,?

Akkor bizony rútak vagytok,

szegények és vakok vagytok,

ha szépek lenni nem akartok.

De még így is, szegényen is,

rútan, vakon, mégis, mégis

Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,

elindítja fényszekerét,

jó emberek játékszerét.

Milyen kár, hogy áldó kezét

nem érzitek, nem nézitek

s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,

minden embernek gondja van,

a sok angyalnak mind gondja van,

s az Istennek is gondja van,

mert mindenekre gondja van.

S így múlik el a szép s a jó

az ember mellől, nyomtalan.

http://www.youtube.com/watch?v=zG0UmFj1ib4

http://www.youtube.com/watch?v=HEiau9XYqws

Legyen valódi ünnep ...

Legyen valódi ünnep …

http://www.youtube.com/watch?v=KYhaZ2pV0CQ

Tudod arra gondoltam,

ha a világ csak annyi,

amennyi látható,

ha minden csak halandó,

akkor hiányzik belőle valami,

de nagyon, lélek nélkül

az egész értelmetlen,

a látszat sokszor azt mutatja,

hogy a világ lélektelen,

nem is azért,

mert rossz az mindig,

amit tesz az ember,

hanem ahogyan teszi,

a jóhoz

túl nagy akaraterő szükséges,

fárasztó a jónak a tevése,

a szándék kevés, ha lehúzza,

ahelyett, hogy szárnyakat adna,

elmarad a csoda,

így talán akkor lehetséges csak,

ha a test egyedül

teszi a dolgát, magára hagyva,

az eredmény azt mutatja,

a legnagyobb erőfeszítésen is az látszik,

hogy magányos a cselekvő,

nincsen segítsége,

nem működött közre a lélek,

meglátszik mindenen,

meglátszik a gondosan ápolt betegen,

a fáradságos mindennapokon,

de látszik a gyönyörű karácsonyfán,

hogy ember ápol,

hogy a napot ember tölti ki,

hogy a fát az ember öltözteti,

egyedül,

teljesen magára hagyatva,

nem segít neki az angyal,

mert nem mindegy,

vele,

vagy az ember egyedül öltöztet,

meglátszik az a fán,

meglátszik az őt körülvevők örömén,

ember örömöt is csak emberit tud okozni,

emberi mosolyt tud az arcokra csalogatni,

az angyallal díszített fán

meglátszik a léleknek az ügyes munkája,

még ha csak egy ág is van,

de munkálkodott a lélek rajta,

akkor átjárja az egész szobát,

a benne lévőket,

talán a világ attól embertelen,

mert angyaltalan,

ha egyszer mindenki találkozik vele,

mindenkinek megszólal a lelke,

itt vagyok, csináljuk együtt tovább,

ezután legyen valódi ünnep a világ.

2010. dec. 23.

Karácsony

Karácsony

http://www.youtube.com/watch?v=USflNXlde4c

Fénylő, csillogó gyermekszemek

Aranydió a fenyőfákon

Szálló, susogó angyalcsodák

Mosolygó, virító piros almák

Gyertyafény ragyogta Karácsony

Csillagszóró szórja gyémánt szikráit

Angyalok fészkelnek a szívekbe

Átölelik a fények szeretetben

Meleg, meghitt otthonok csodája,

A világ emberének ölelő boldogsága

Gyertyafények lobogó táncot lejtenek

Mennyből az angyal megérkezett

A kis Jézus megszületett

Hamar alkonyodik. Dallamok szárnyalnak az otthonokban – a Karácsony, - a Szenteste dallamai. Fenyőillat árad a gyertyák fényében. Szikráznak a csillogó díszek. Szeretet és béke muzsikája, összekötve az emlékeket, az időt és a szerető szíveket. A gyertyafények visszaragyognak a szemekben, főleg a ragyogó kis gyermekszemekben. Az esteli horizonton csillagok gyúlnak, be-be kacsintanak a gyertyafényes kivilágított ablakokon. A Hold ezüst bundába bújt, így fénylik az égi óceánról, álmokat, meséket, - ringatóan ölelve  és utat mutatva a vándoroknak.

A meleg otthonok csendesedő éjszakáját öleli az éjféli misére hívó harangszó. A templomban is lobognak a gyertyák az árnyékok vonzásában, a szobrokon lágy áhítatot rajzol a fény, a várakozásban. A padok megtelnek – imakönyvlapok susognak. Megszólal az orgona, simogató dallamokat adva szárnyra. A szívekben is lágy dallamok zengnek, - a szeretet dallamai. A lobogó fények simogatják a lelkeket.

Ezen a karácsony esten is remény száll a lelkekbe:

a szeretet reménye,

a béke reménye – a Világban – a Karácsony simogató melegében.

Karácsonyi üzenet

Karácsonyi üzenet

Öregnek érezte magát, fáradtnak, és kiábrándultnak. Úgy érezte, sokat mért rá az élet, nem örült semminek, mert nem hitt semmiben. Hiába volt szépen, ragyogó fénybe felöltöztetve a város, úgy érezte, körülötte mindenki azt ünnepli, amiben ő hitt valamikor, amire az életét is feltette volna, és amiben leginkább csalódott. Csak az ilyen hiszékeny bolondok csalódnak, pedig gondolhatta volna, nincs semminek értelme. Az élet, vele a világ elmúlik, helyében nem marad semmisem, nemhogy pont a szeretet, ami annyiszor megszületett, és annyiszor feszítették keresztre. Nem kell már neki semmi, csak a jó meleg kályha, és hogy a csöndjét ne zavarja meg a szomszéd kisgyerek idegesítő, önfeledt kacaja…

Érezte azért, ha nincs is semmi, jobb volt mégis valamiben hinni, de hát akkor mindig volt valami kapaszkodó Egy karácsonyi üdvözlet, egy-két jó szó. Mára már semmi nem maradt belőle, csak ez az átkozott hideg.  Kint ömlik a hó!. De ni csak, az erkélyre szállt egy hófehér galamb. Jaj, csak el ne repüljön! Hogy itt van, olyan jó, mintha a szoba is melegebb lenne, mintha a fények is szebbek lennének. Mi lehet ez? Karácsony estére üzenet, egy újabb kapaszkodó?

Csak el ne veszítsem!  Hófehér kismadár, legyél az én madaram, az egyetlen fogódzkodóm…

De a galamb elszállt hamar! Tett ki morzsát mégis, - madár eledelt, hátha megtörténik a csoda. Visszajön a hófehér madárka... és visszajött másnap, de elrepült újra. És ő megkereste, elővette a jó pár évvel ezelőtt vásárolt karácsonyfát. Igaz, nem élő, de legalább nem hullajtja a levelét. Illatot már úgysem érzett rég. A színes kis lámpákat meggyújtotta, hátha segít – a madárka észreveszi az útjelzőt. Izgatottan állt az ablaknál, lesett messzire. Ha kétszer visszajött, visszatérhet harmadszor. Az a jel, az a kapaszkodó, az a madár! ... és csodák csodájára jött! Jött harmadnap is, jött sokszor. A sok ablak közül, nem keresgélve, az ő ablakát célozva meg, mint ki hazatér, ahol várta mindig az öreg és az eleség.  De nem jött nagyon sokáig! Csak addig, míg csöpögtetett egy kis hitet. Amíg elhitette, hogy a csoda még hozzá is, a hitetlenhez is megérkezik.

Karácsonyi készülődés közben ...

Karácsonyi készülődés közben …

Karácsony felé jár az idő. Még nem havazik, de metsző, hideg a levegő, mely végigszáguld tüdőmig. De bármilyen csípős is a levegő, el kell indulnom a karácsonyi meglepetéseimet intézni.

Igen, a karácsonyra gondolok. Mióta itt hagytál, egyedül töltöm a karácsonyaimat. Te elmentél – bár nem jószántadból, hisz a halál ragadott el mellőlem. Elmentél – karácsonyhoz közel. Szomorú volt az a karácsonyom, mint azóta is mindegyik, hisz 13 év együttlétet nem lehet a szívünkből oly könnyedén elfelejteni, kitörölni.

Arra gondolok, milyen örömmel vártad mindig a karácsonyt, mint egy kisgyerek. Hetekkel előtte dugdostad a kezembe a megtakarított pénzedet és megkértél, vásároljak szeretteidnek ajándékokat – „Te jobban értesz hozzá” – megjegyzéssel. Milyen izgatottan díszítetted a fenyőnket. Picurkánk a helyéről figyelte – értő kis szemeivel – a csillogó díszeket és fényeket. Mintha Ő is ünnepelni készülne. De hiszen ünnepelt is, mindig megajándékozott volt a születésnapokon, a karácsonyokon. Ő is annyi időt töltött velünk, mint mi együtt.

Orromban érzem a fahéjas sütemények, az általad készített forralt bor illatát, amelyek a karácsonyainkat átszőtték.

Könny önti el szemeimet, és kegyetlenül feszítenek az emlékek, ahogy feltörnek bennem. Szomorúság ül lelkemre. Karácsony – milyen szomorú is lesz újra nélküled, hiszen már három éve nem vagy velem.

Szép a város karácsonyi készülődésében. Több helyen sorakoznak a kisebb-nagyobb fenyőfák, várva, hogy hazavigyék őket és a csillogó szemű gyerekeknek adjanak örömet ezen a szép ünnepen. A villogó fényektől ragyognak a kirakatok.

Csak az én lelkemben fájnak újra és újra az emlékek. Metsző hideg a levegő. Sietve teszem meg hazafelé az utamat. Zimankóssá vált a december. Arcomba vág a hideg, csípős – decemberi szél. Vajon fehér lesz e az idei karácsony? Vajon a szívem megnyugszik e valaha?

Lucácskának!

Drága Kicsi Tündér!

https://www.youtube.com/watch?v=OpYoqjkFQLU

 

Egy angyalt küldünk Neked,

tegye szebbé az életed!

Boldog névnapot kívánunk!

 

https://www.youtube.com/watch?v=DmLqO_CNjRE

Utolsó hónap - december

Utolsó hónap - december

https://www.youtube.com/watch?v=a6ez8760pFM

Tudod arra gondoltam,

megöregedett ez az év nagyon,

fehér a szakálla,

pedig most született csak,

nem rég lett pelyhes a képe,

mintha csak tegnap lett volna,

hogy megtette

első  bizonytalan lépteit,

volt ő lángoló,

szeleburdi fiatal,

beérett, józan felnőtt,

(azért nem mindig volt józan)

de az idő úgy elszaladt,

hogy rá se lehet ismerni,

most a morgós

borongós vén ember

éli az utolsó hónapját,

van még egy-két ünnepe,

 egészében mégis sötét, és szürke,

de főleg nagyon rideg, hideg,

mint kinek megfagyott a lelke is,

sok öröm már benne nincsen,

megérett az idő a végső búcsúra,

még kapaszkodik egy ideig,

de gyenge a karja,

talán nem is nagyon akarja,

egy hónap,

és elmúlik nyomtalan,

talán csak lába nyoma marad a hóban,

jön utána a január,

igaz, ő se rózsás,

de legalább a kezdet,

kettős a búcsúzás,

hisz nem csak az év búcsúzik vele,

viszi magával örömével és bánatával

az egész évtizedet,

hogy átadja helyét

egy reményteli új esztendőnek,

és egy még reménytelibb évtizednek.

2010. nov. 29.