2013. szeptember 28., szombat

Wass Albert - a lélek ...



Wass Albert

 Az emberi léleknek valami olyan titka ez, mint zenének a hangok harmóniája. 
Nem azonosak, de kiegészítik egymást. 
Az igaz barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.

2013. szeptember 26., csütörtök

Ha szeretünk ...

Ha szeretünk ... 


A lélek a legszebb



A lélek a legszebb 

Tudod arra gondoltam,
ha a virág mindent megkap,
amire csak szüksége van,
akkor gyönyörűre virul,
mutatkozik legszebb pompájában,
s ha csak egy valami is hiányzik,
vagy valamiből a kelleténél több van,
az mindjárt meglátszik rajta,
akkor már nem dísze a fajtájának…
az embernek is van lehetősége,
hogy a legszebbé legyen,
de ha megkap is mindent,
mindent, amire csak szüksége van,
ha el van halmozva az összes földi jóval,
és hiányzik az egészből az éltető,
talán nem is az e világról való szeretet,
akkor nem csak, hogy nem virul ki,
de önzővé, követelőzővé lesz,
a sokat is kevesli,
talán, mert azt érzi,
hogy valami fájón hiányzik,
enyhítést remél a mennyiségtől…
ha a kényeztetésből a legfontosabb,
a szeretetet ébresztő szeretet kimarad,
ha nem születik meg a vágy
a megszépítő,
boldoggá tevő örömszerzésre,
akkor lehet meg minden más,
a körülmény nem ideális mégse,
mert az emberen a legszebb a lélek,
a legtökéletesebb vonások is üresek,
ha nem sugárzik rajtuk át a szeretet.

2013. május 8.

Az emlékezés arany-sárga rózsái



Az emlékezés arany-sárga rózsái
Fájó emlék

„Emlékszel? Május volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben,
azóta ősz lett. A tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem”
(Antalfy István)

Szeptember vége – de minderre csak a víz felől fújó friss szél emlékeztet. Ragyogó kékségű a horizont. Arany sugárszálakat lövell a Nap, a vízen ezer szilánkra törve. Gyönyörű látvány.                                                                                                                                                         A naplemente bíborra festette a felhőfoszlányokat és az égboltot. Ezután rövid időn belül leszállt az este. Csillaglámpások gyúltak a Tejúton, a víztükör visszatükrözte sziporkázó fényüket. Duruzsoltak az esti neszek, csak az ő belső világa vált oly csendessé. Úgy érezte, megszakad a szíve a fájdalomtól. Mégis el kellett jönnie. Emlékezni és Kedvesét köszönteni születésnapján.
A klubhajó esti fényekben ragyogott. A vízi sport szerelmeseinek szállás és étteremként működő (lélek)hajót a part menti hullámok ringatták. Ablakai a vízre néztek. Lágy zene szárnyalt az éterben. A máskor oly kedves dallamok szívét erős bilincsbe szorították. Most nem is a szórakozásra gondolt.
Fáradt léptekkel ballagott szobájába és az ablakon át a vizet nézve – szomorúan, könnyes szemmel emlékezett. Az éjszakában távolról hallotta a csobbanásokat. Időnként szárnycsapások surrogtak a víz felett. Gondolataiban újra élte azokat az estéket, amikor szívét megérintette a csoda – amikor megismerkedtek.

Május volt. Béci péntek délután érkezett meg a hétvégi programra. Elfoglalta szobáját, kicsomagolta holmiját és kiment a partra. Végigjárta a kedves, ismerős helyeit, hiszen már harmadik éve visszatérően részt vett ezeken a vízi hétvégeken.
Azután a vacsorához készülve – ment az étterembe, ahol már kellemes zene szólt. Pincérek siettek a vendégek kiszolgálására.
Az egyik asztalnál fiatal nő ült – egyedül. Odament hozzá és megkérdezte, csatlakozhat e.
A vacsora kellemesen telt. Udvarias beszélgetést folytattak, majd táncoltak is az andalító melódiákra.
Éjfél után tért szobájába, kissé fáradtan, hiszen régen elkezdődött a napja. Pillanatok alatt mély, egészséges álomba merült.
Másnap csodálatos reggelre ébredtek. A reggeli után ismertették a napi programot, amelyben a vendégek nekik tetszően vehettek részt. Evezés, úszás, napozás, csónaktúra is szerepelt a programban, de többen kirándultak a környéken. Az egész napot Ilkával töltötte - nagyon kellemesen. Késő délután értek vissza a hajóhoz, bizony, kissé fáradtan.
Rövid pihenés után az étteremben találkoztak – a vacsorához és az esti programhoz készülve. A partszakaszon tábortűz fénye lobbant. Párok kéz a kézben üldögéltek, italt vagy kávét kortyolgattak. Beszélgettek, meséltek, nevetgéltek., és a zene andalító, lágy ritmusára ringtak. A fény sejtelmesen vibrált az arcokon. A vörösen izzó fények szemükben aranylóan táncoltak. Az izzó fahasábok pislákoló lánggal hamvadtak el, amikor ők is kéz a kézben sétára indultak a parton. Nyugalom, békesség töltötte el őket. Teljesen belefeledkeztek a hullámzó, ragyogó fényű víz látványába, amelyben visszatükröződtek a csillagok. Selymes szellő simogatta arcukat. A felhőfoszlányok közül az ezüst Hold mosolyogva kacsintott a szerelmesekre. Az égbolt sötétbársony lepelként borult föléjük. Föld és ég összeölelkezett, ahogy átölelték egymást és talán ennek a hangulatnak tudhatóan - első csókuk megtörtént.
A hétvégi weekend vasárnap délelőtt véget ért. Béci számára nem indult fényesen a nap. Fáradt volt és a tegnapi csodálatos este után bizony zaklatottan telt az éjszakája. Érzésviharok törtek rá. A férfi elvált volt. Szerelmi csalódása után nehezen talált magára. Mindig is problémát okozott túl romantikus lelke.
A lánnyal még egyet eveztek és elbúcsúztak egymástól. Kora este ért haza kis lakásába.

A hétfővel elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Az idő úgy rohant. Mindez már másfél éve történt. Ismeretségük romantikus kapcsolattá, szerelemmé mélyült. Minden szabadidejüket együtt töltötték. Ezeken a programokon is együtt vettek részt, hiszen mindkettőjüknek a víz, a napfény volt a szerelme. Ilka 26-ik születésnapját is itt ünnepelték tavaly szeptemberben. Kedvenc virágaival – 26 szál aranysárga rózsával lepte őt meg.
Csodálatos volt ez a másfél év, amit együtt töltöttek el. Már a jövőjüket tervezgették – a közös jövőt. A férfinek márciusban volt a születésnapja. Meglepetésként – eljegyzési gyűrűket vett. Azon a szombaton a lányt várta – ünnepi vacsorával.
Ilka vidékről autózott haza, hogy Kedvesével töltse ezt a hétvégét is. Születésnapi ajándékot vásárolt és arra gondolt, milyen kellemesen fogják eltölteni az időt. Szerelmes volt. A férfi pillanatonként lopta magát a szívébe.
A férfi nyugtalan volt. Hogy miért? – nem tudta magának megmagyarázni. A Tv-ben pörgő mozgalmas filmre sem tudott igazán figyelni. Gondolataiból a telefon rikoltozása riasztotta fel. Fel sem fogta a szavak értelmét, amit a telefon másik végén lévő férfihang mondott.
„Egy kamion ... azonnal meghalt ...”
Az eltelt hónapokat zavarosan élte meg. Másfél éve! Akkor ismerkedtek meg  - tavaly májusban.

... És most újra itt van! Elhozta kedvenc virágait, az ő szerető sárga rózsáit – Szerelmének!
Magához ölelte a 27 szál aranyló, sárga rózsát – kilépett szobájából, a hajóról és elsétált a parton oda, ahol az első csók történt.
Beledobta az aranyló, sárga rózsákat a vízbe. A feltámadó, szeptemberi, esti szélben, a hullámok hátán elindultak a szerelem-rózsák az emlékezés útján. Könnyes szemmel nézte amint viszi a víz boldogságát, a csobbanások első csókjuk emlékét őrizve.

„A szomorúság olyan fal, amely elválaszt két kertet”
/Kahlil Gibran/

Az ő közös kertjükben már csak az emlékezés virágai úsznak a hullámokon.

Park



Park

A fák között csípős szél susog
Szívem szomorúan reszket
Hiányod fáj és Rád gondolok
Mélyen sóhajt a természet
Kopasz ágak hajladoznak
Napfényben fürdik a park
Meleg érintéssel lágyan simogat
Mélán, csendesen jő az alkonyat

Az élet maga a munka



Az élet maga a munka 

(„Munka: szláv eredetű szó,
eredeti jelentése: kín,
gyötrelem, szenvedés,
erőfeszítés, vesződség”)


Tudod arra gondoltam,
hogy az élet maga a munka,
fenntartani megállás nélkül,
sok-sok
elvégzendő feladattal kell,
egy pillanatra se lehet lazítani...
munka, amit lehet végezni
többféleképpen is,
emberfüggő, hogy valakit
csak a muszáj kényszerít,
irányít a szolgalelkűség,
a magát mutatni vágyás,
az örökös verseny,
a folytonos kihívás:
valójában egy idő után
mindtől fárasztóvá,
egyhangúvá válik a lét,
s ha nem félne az űrtől,
a kimerült dolgozó
szívesen vonulna
az életből a nyugdíjba,
és úgy igaz,
az erőltetett munka után
ráfér egy kis pihenés,
mégis,
húzni kell az igát
az utolsó percig…
de szerencsés,
ha valaki a dolgait végzi
Isteni kísérettel,
a benne élő alázatos szeretettel:
úgy talán örömteli
a legnehezebb munka,
megvan általa
a nehéz életnek is
a maga különös szépsége,
élvezhető hosszan is,
magasan tartani
sem kell nagy erőfeszítés,
az ember helyett
emeli a szeretet.



2013. május 7.

A helyes irány ...



A helyes irány ... 

Tudod arra gondoltam,
ha a repülő az eget ostromolja,
akkor vakon a nagyvilágban
csak látszólag van,
ha nincsenek is útjelző táblák
se téved el, ha az irányt betartja,
ha attól nem tér el se jobbra, se balra…
az embernek is látszólag olyan útja van,
ahol találgatja csak,
a helyes irány melyik,
azért, hogy sokszor eltéved,
pedig talán, ha tábla nincs is,
van pontos mutató,
tudható,
hogy jó helyen mikor jár,
mikor helyes az irány:
mikor magát jól érzi a bőrében…
addig jó helyen van,
míg az egyenesről
senki, semmi kedvéért
nem tér le se jobbra, se balra,
amikor, ha az igazat keresi
nem azt nézi, hogy ki,
hanem azt,
hogy mit is mond a másik,
ha kisebbnek
senkinél nem gondolja magát,
ha nem érzi azt,
hogy valakinél is különb lenne,
ha a szívében gyűlöletnek
a szikrája sincsen,
ha nem értékeli le a valódit,
és nem imádja a bálványt,
ha a dolgokat a helyén kezeli,
ha élni szeret,
de mert bizalommal van tele,
a halált sem féli,
ha a másét nem irigyli,
mert ahol van, ott a jó neki…

2013. május 6.

Barátság



Rózsákat álmodok Neked - Édesanyámnak



Rózsákat álmodok Neked
Édesanyámnak

Szemed sugara a napsugárral vetekszik
Kristálypillanatok szívemben, így őrizlek örökké.
Lelked vándorol, oly távol vagy tőlem.
Az idő egyre messzebb távolodik
Elvitted álmaimat
Lassan sodródom én is az öröklét felé,
Veled vágyva a találkozást, hogy végre magamhoz ölelhesselek.
Addig is rózsákat álmodok Neked és a ragyogó nappal küldöm Feléd
szivárványszínekben és illatárban, aranykoszorúként fonva hajadra.
Így ragyogjon szemeddel együtt  - szeretetet sugározva –
fehér galambként szálló hótiszta lelkeddel.

Az Isten teremtette ...



Anya csak egy van



Anya csak egy van 

Anya csak egy van,
ki fájdalmak közt hoz a világra,
ki táplálékul a testét adja:
az anyának nincsen könnyű dolga,
de talán mind közül is
a legnehezebb a nevelés,
no, nem a gyermeké,
hogy valaki anya legyen, igazi,
önmagát kell megnevelni
a lehető legtökéletesebbre,
ha jót akar tenni: neki...
a gyermeké a gyümölcse,
a jó példa,
ami érdemes a követésre:
jó példát mutatni mindig
nem egyszerű dolog,
s hogy ne legyen hamis,
(a gyermeket nem lehet becsapni)
az anyának kell más emberré válni,
attól lesz az Istennek
ő a különös teremtménye…
anya csak egy van, és még egy,
kinek testéből való a magzata,
ki önmagát táplálékul adja,
ki mutat jó példát,
igazítani lehet hozzá az órát,
édesanyja mindnyájunknak,
ki által a testvére ember
az embernek:
ő a sokszor szomorított Föld,
aki az útját szorgalmasan járja,
sok kis gyermekének például mutatva,
hogy csak pontosan és szépen,
ahogy égi útját ő járja,
élni csak úgy érdemes.

2013. május 04.

2013. szeptember 24., kedd

Sugarak ...

Sugarak ...


Mosolyt csalogató május



Mosolyt csalogató május


Tudod arra gondoltam,
hogy az Úristen talán
túl nehézkesnek találta
az általa teremtett életet,
ezért az embert megszánta,
s küldte el hozzá az ünnepet,
mint legcsodálatosabb szerenádot,
mint a legszebb szerelmi költeményt,
a mosolyt csalogató májust,
hogy valami legyen,
ami örömére van
szegénynek is, gazdagnak is,
jónak is, rossznak is…
de talán, mert az ember leginkább
azt az értéket becsüli, amiből kevés van,
sokszor költi ezt a szépséges ajándékot
mihaszna dolgokra: veszekedésre, haragra,
vagy épp rosszkedvre, oktalanra…
pedig talán tévedés, hogy belőle sok van,
mehet akár egy nap,
egy óra is a pocsékba,
legfeljebb, (de az már nagyon sok)
ha hét év az életből,
és ha annak egy részét töltjük alvással,
mi marad belőle: ritka kincs,
ami nagy szeretetet érdemel:
ha már titkos szerenád,
ha már szerelmes költemény,
a fáradságos mosolyfakasztást
(nincs könnyű dolga annak,
aki az embert örömre csalogatja)
köszönjük hát hálás szívvel.

2013. május 1.
 

Május varázslata - Új fények



Május varázslata – új fények

A felhők robognak az égi utakon. A földből könnyű dallamokként szállnak az illatok. Esik az eső és süt a Nap. Érdekes kapcsolat. Az ég fél szeme sír, a másik ragyogóan fénylő. Mélyen beszívom az eső és a Föld illatát. A friss fű zöld selyemsálként teríti be a határt. Csillogó gyöngyökként játszik a napfény az esőcseppekkel. Teljes virágpompában díszlik a kert, a lombok susognak a szélben. A már elvirágzó fákról sziromzápor hull a fűre. Békák csobbannak a tóban, a nádasban madarak trilláznak. Különleges varázslatok, különleges hangok. Színes a rét, virágok tarka kavalkádján igazgyöngyökként csillognak az esőcseppek. A pitypang arany virágai, mint fénylő, sugárzó napocskák. Gerlepárok évődnek, turbékolnak a lombok között, - a tető felett. Keltetnek a madarak. Vándorútjukat járják a fellegek, közöttük azúrkék az égi tenger. A nappalok tiszták, mint a kristály. A mennybolt ragyog az aranyló fényben, a napsütésben. A fák lombjai között a Nap szerteszét fröcsköli sugarát, majd az alkonyat vörösre festi a horizontot. Felhők felett szeretettel szárnyalok Feléd, az est sejtelmes fényeiben. Az ezüst holdsarló a tágas égbolton járja égi útját az éjszakában. Új fények ragyogják be a gyönyörű májust.
¤
Lement a Nap – bíbor fényével,
illatoznak a fák, a bokrok,
ontják illatukat a virágok
susognak a lombok a friss szélben
Mint égő lámpás jelenik meg a Hold
kék-ezüst fényében reszketve,
sápadtan terül felettünk a kertre
fülembe zeng a rigók éneke
csendes suttogással kúszik a szememre
az álom édes szárnya,
beleolvadva az éjszakába

Mesebeli május



Mesebeli május 
 
Mikor a tavasz gyermeke
a világra megérkezik,
mind közül a legkisebbik,
(a legkisebb királyfi?)
az oly nagyon várt, a szép nevű,
a szerelmet fakasztó,
a mesebeli május,
akkor a csillagok állása szerint
egy mindig mosolygós,
színes, életvidám hónap születik,
tele színnel, és illattal:
hogy legyen így,
rá minden esély megvan…
de egy hónapocska életében
annyi minden közrejátszik,
még akkor is,
ha a csillagok jóslata szerint
ő a boldogságosztó hónap,
aki csak vele találkozik,
azt öröm éri mind:
így van ez egészen biztosan,
ha nem történik valami,
ami a jóslatot megcáfolja,
ha a fagy nem tesz benne
helyrehozhatatlan kárt,
ha a rá leselkedő
sok-sok veszedelmet
képes legyőzni...
azért mi benne higgyünk,
higgyünk a csillagoknak,
talán az megsegíti,
s a bizalom ad neki
hatalmas erőt,
hogy a májusok közt is
ő legyen a legszebbik.

2013. április 30.

Minden más lett

Minden más lett 


Úgy élni ...



Úgy élni...

Tudod arra gondoltam,
hogy talán az embernek
élnie úgy kellene,
mintha lenne a világon
egymaga, akkor,
ha ő a tulajdonos,
talán jobban átlátna,
jobban megbecsülne,
tartaná a méhecskét többre,
mint az évi termést…
vagy épp úgy kellene élnie,
beszélnie, cselekednie,
mintha ő maga láthatatlan lenne,
nem lenne szüksége pózra,
nem kéne a megfelelésre vágynia,
lehetne ő maga,
még ha senki sem tapsolna,
de nem ám úgy,
mint a sötétben tevékenykedő bűnöző,
hanem, mint aki tudja, a létező,
vagy nem létező Isten szeme
mindig rajta van…
mintha egyedül lenne,
védené önmagáért,
vagy, mintha senki se látná,
csak az Isten figyelné örökké,
de hogy ne ártson senkinek,
elég az is talán,
ha a szíve van tele szeretettel.

2013. április 29.

Az igazi

Az igazi 



Tudod arra gondoltam,
létezhet-e olyan, hogy igazi,
és hogy az igazi
az egy bizonyos valaki?
ebben a titokzatos világban
bármi előfordulhat,
meg annak az ellenkezője is,
talán még az is lehet,
hogy az ember hasonlít
a kettétört pénzdarabhoz,
a másik fele az,
amelyik pont az ellenkezője,
azzal illik össze pontosan …
iszonyú nehéz lehet megtalálni
a sok milliárd között azokat,
amikből egész lesz a fél:
vannak az igazihoz hasonlók,
a törésminta már-már megtévesztő,
de azért az nem az igazi,
sok veszélyt rejteget,
ha nem passzol, csak különbözik,
annál még talán jobb sokkal,
ha a kettő metszete,
ha nem is egymásba illő,
de formára hasonló…
a helyzetet csak nehezíti,
hogy az ember az elképzeltet keresi:
a nő a nálánál magasabbat,
a férfi az alacsonyabbat,
sok jó tulajdonsággal,
őtőle nem nagy különbözőséggel…
hogy is lehetne így
egy bizonyost megtalálni:
talán sok-sok élet is kellhet hozzá,
talán a keresést fel is lehet adni,
talán a szerencse, vagy az Isten,
segít megtalálni

2013. április 29.

Április

Április


Csitáry-Hock Tamás - Van a tavasz ...



Csitáry – Hock Tamás
Van a tavasz...

A várva várt. A tavasz, a gyönyörű, az illatos, az élettel teli. Az új élettel teli. Szép, szívmelengető, csodákat adó. Virágzó magnóliával, válladra telepedő katicabogárral. Szereted. De a tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. Nem csak azért, mert a tavasz gyönyörű, hogy élvezed, amint a természet ébredezik, újra élni kezd, amint naponta újabb csodákat ad. Hanem az ígéret miatt. Igen. Az ígéret miatt. A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.
Van ilyen tavasz.

Hamar elmúlik ...

Hamar elmúlik ...


Tudod arra gondoltam,
hogy az élet, mint a tavasz,
elmúlik hamar:
mindkettő tele van lehetőséggel,
amit érdemes kihasználni jól,
s ha valaki nem megy a szabadba,
kevesebb lesz sok csodával …
az ember tele van tervvel, vággyal,
mindennél jobban óhajtja az elismerést,
a sikert, a szeretetet: programját
ezeket szem előtt tartva készíti,
mert siet, mert céltudatos,
az egyenest odavezető vonatra száll,
pedig lehet szép az út is,
jó program megélni a tavaszt magát …
aki a vágyai után lohol,
az észre sem veszi,
könnyen elmegy a tavasz mellett,
nem látja a rügyfakadást,
a virágba borulást,
ezen csodák híján
szerelemmel sem töltődik fel,
mindent megtervezve,
a véletlent messzire kerülve
kihagyja a való életet is talán…
és talán olyan is van,
aki a sikerre nem vágyik,
programot se dolgoz ki magának,
megy a cél felé ő is,
de talán kevésbé tudatosan,
nem vonaton, gyalog, nem siet,
sétál, van ideje
egy-egy bokornál megállni,
a megismert világot befogadni,
lépésről lépésre
megszeretni önmagáért,
ami nem férhet bele a zsúfolt,
a sürgető vággyal teli programba.




2013. április 27.

Tavaszi melódia

Tavaszi melódia


Az idő múlása



Az idő múlása

Tudod arra gondoltam,
hogy az idő múlik szemmel láthatóan,
máris sötétedik, alighogy reggel van,
hogy sietve érkezzen az éjszaka…
de ha egyszer a Föld megállna,
s nem forogna a Nap se,
az idő is megállna,
nem lenne reggel és nem lenne este,
a nyarat nem követné az ősz,
az őszt a tél, s tavasszal
nem borulna virágba a természet…
az embernek külön, saját órája is van,
sebességét a változás, a mozgás befolyásolja,
lassan jár az idő, ha kevés dolog történik,
ha meg az élet zajlik, rohan az is,
végképp megáll annak, aki meghal,
ő már megérkezett,
vele már itt semmi sem történhet…
az idő múlása mérhető a változással,
mutatják azt a ráncok,
de ha egyszer
az egész világ dermedten állna,
akkor az idő is megállna:
a változás maga az idő,
az egy helyből való elmozdulás,
változik még a szobor is,
amikor megkopik…
egyedül talán a lélek,
s benne a szeretet nem változik,
nem növekszik, nem is múlik,
kora azért, az idővel nem mérhető,
ő csak van, miközben az ember
hol távolodik, hol közeledik hozzá,
s ha a szeretetet végre eléri,
hazaérkezett, azt jelenti,
az idő múlása többé nem számít.

2013. április 24.

Őrizd lelkem



Őrizd lelkem


Táncoltak a csillagok az égen
A Hold ezüst fénnyel ragyogott
A viráguk illatukat ontották
Aranyfény ragyogtatta szemed sugarát

Könyörülj meg rajtam Kedvesem
Simítsd le arcomra ömlő könnyemet
Érted küzdök és csak érted élek
Őrizd lelkem és vigyázd szerelmem.

Szívem, lelkem csordultig veled
Vágyom, hívom szerető ölelésedet.