2013. december 31., kedd

Szilveszter



Szilveszter



A december eleje erős hideget, fagyot – majd enyhe időt adott.
Süvített a szél, a vizek dermedtek, fagyosak. A fák kopasz ágai, meredeznek az ég felé. Csak az örökzöldek virítottak a deres pára alatt.
Alig láttunk napfényt. Talán elfáradt az ősz végére húzódó útja során.

Szürke, egybefüggő, ködös pára telepedett az egész városra. Felhők sem látszottak az égbolton.

Elballagott december. Átadja helyét az év legfiatalabb tagjának. A Természet ölén, a csendben puhán lépked az idő.
Éjfélt üt az óra. Az óesztendő utolsó éjfelét. A csendet felváltja az új év vidám zaja. Az utcán petárda durrogás.
 Összenevetnek az emberek, poharaikat összekoccintva búcsúztatják az óévet és reménnyel éltetik az újévet; a szívekbe zsongó muzsikaként.

Boldog Újévet!

Életed egére - ragyogást ...



Életed egére – ragyogást …

Amikor az év megszületik,
mint egy egészséges szőlőfürt, olyan,
a száron háromszázhatvanöt
egészséges nap van,
hogy azután ezek a napok
egyenként elfogyjanak,
a ma adja át a stafétabotot
a holnapnak...
mondják, és talán úgy is van,
hogy huszonnégy óra az egy nap,
de az is lehet, hogy téved az ember,
hiszen a napok különböző méretűek:
az öröm napjai iszonyúan rövidek,
máskor pedig, hogy múljon,
a bánat nem engedi, az erőszakos...
de azért a végére, az utolsó,
az mindig időben érkezik,
annak a napnak az éjfélén
már csak az üres váz csúfoskodik,
hogy átadja az újnak a helyét
a leszüretelt év...
vannak napok, gyorsan múlók,
vannak csigaként vánszorgók,
de ha összeköti az elsőt és az utolsót
a szeretet gyönyörű szivárványa,
visszatekintve az ember azt látja,
hogy nehézségei ellenére
az év szép volt...

Ezt a ragyogást kívánom
mindenkinek
az elkövetkező évre
az élete egére.

2013. 12. 31.

Búcsú(s)zó



Búcsú(s)zó
Drága Barátaim!

Karácsony után olyan gyorsan telnek a napok - az évnek is vége. Remélhetőleg, a sok rossz nem marad meg, csak az elmúlt emlékei, az elszálló pillanatok, a remény az elkövetkezendőben. A hulló pelyhek mögött az élet körvonalai rajzolódnak ki bennünk. Csendes szomorúság és béke érzése. Szívünk tele fénnyel és melegséggel.

Elmúlt karácsony és ismét egy búcsúra készülünk!
Eltelt egy év, egy évtizednek is vége ezzel az évvel. Ilyenkor ígéreteket, fogadalmakat teszünk a következő évre, összegezzük az elmúlt évet. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy bizony szomorúság, bánat, bajok akadtak bőven az óesztendőben – szeretett kis országunk életében, a családok életében – és bizony, személy szerint nekem is kijutott sok minden.
Sokszor oly igazságtalan a világ! Úgy érezzük, tartozunk valahova, de rá kell döbbennünk, hogy ez a világ csakis az anyagiakról szól. Barátok? – össze tartozó társaságok? – léteznek vajon a szó nemesebbik értelmében? Hisz másról sem szólnak, csakis a pénzről. Ahol semmi nem számít, ahol az ember semmit nem számít csak addig, amíg érdeket találnak benne, amíg anyagiakkal tud segíteni. Hogy az ember mindezek mögött hova is tűnik – érdektelen. Jól tudom, az élet rugóit a pénz működteti, mozgatja. Mégis elkeserítő dolgok ezek. Hogy csúszol-mászol; dolgozol – fetrengve, lázasan, betegen, hogy a szeretetet átadhasd azoknak, akik a világot jelentik neked. Mindezért mit kapsz?  Kirekesztenek, átkoznak, mocskolódnak veled, és szeretnének a föld színéről is lesöpörni, eltűntetni. Próbálsz  mindenkihez szeretettel fordulni – az irodalom segítségével, politikai és vallási hovatartozás nélkül.
Elgondolkodtam már azon, vajon ezek az emberek hogy élhetnek, miért élnek így? Mindez irigység? – vagy valóban vétkezünk ellenük? – de vajon mit, miért? Talán eleve csak azért, mert vagyunk? Valahol mindannyian kezdtük: nem születtünk költőfejedelemnek, de olykor jól esne – fáradt lelkünknek – a tisztelet.
Amit soha nem vehetnek el tőled: a szereteted és a tudásodat, - amit talán soha nem fitogtatsz mások előtt, hiszen annak sincs értelme már.

Fáj a szívem. Sokszor kegyetlenül fáj a szívem. Sokszor erős fájdalmakkal, nagy akaraterővel, láztól gyötörten teszem a dolgom, hisz tudom, várnak rám a Barátaim, az én  drága Olvasóim.
Azt írtam tavaly: „Ha kívülről nézünk egy nyitott ablakon vagy ajtón, soha nem láthatunk annyit, mint a bent élők.” Most is ezt vallom. Mindenki saját életének kovácsa. Mégis, egy kis odafigyeléssel, szeretettel szebbé tehetjük egymás pillanatait. Ha nem is anyagi segítséget, de lelki támaszt nyújtva a bánatban, a szomorúságban

Igen, kemény, kegyetlen volt ez az év – nekem is, mint sokunknak. De hiszem, és remélem, hogy azért a rosszak mellett történtek szép, csodálatos dolgok is, örömteli napok is az életünkben.
Én hálát adok a Sorsnak sok mindenért:
Köszönöm drága Kincsem, - hogy vagy nekem, hogy ismerhetlek, hogy magamhoz ölelhettelek;
hogy az igazi barátok velem voltak, velem vannak és mellettem álltak a bajban és az örömben is;
hogy a természet ebben az évben is adta csodáit /ha olykor gonoszkodott is velünk/;
hogy a betegségemből kikapaszkodhattam, fel tudtam állni és Veletek lehetek;
és nem utolsó sorban  nagy öröm számomra, hogy megjelenhetett egy versválogatásom.

Szeretném Mindannyiótoknak megköszönni azt a szeretetet, amit kapok Tőletek, amelynek sugara nap mint nap melengeti lelkemet, ami erőt ad a keserűségek után, hogy emelt fővel, újult erővel folytathassam utamat. Köszönöm azt a sok szép verset, írást, amivel megjutalmaztok, amit olvashattunk és olvashatunk. Köszönöm, hogy velem vagytok és ha erőm, egészségem engedi – szeretetettel várlak ezután is Benneteket.

Mit is kívánjak Számotokra és a magunk számára az elkövetkezendő új évre?
*
Adjon az Isten áldást, békességet,
hogy ne éhezzél, friss kenyeret,
hogy ne szomjazzál, éltető vizet,
ha meleged van, hűs árnyékot,
télire meleg ruhát, meleg otthont,
baj, betegség elkerülje házad,
legyen veled szerető, hű társad,
Szívetekben, lelketekben szeretetet
Így kívánok
MINDENKINEK
egy
BOLDOGABB, ÁLDOTT ÚJ ÉVET!

Várakozva ...



Várakozva …

A reggel álmosan indul. Nehezen, vagy nem is jön fel a Nap, magára húzza feje búbjáig takaróját. Olykor dél körül ad egy kis fényt, de már nem melegít.
Nemcsak az éjszaka, de a nappal is reszket. Az erdő, a mező, a rét deret, zúzmarát szór magára.
Reszket a Hold és a csillagok. Várja az ébredést, az új Kikeletet.

Lehetetlen ...



Lehetetlen ...

Tudod arra gondoltam,
lehetetlen szeretni mindenkit,
és talán még jó is az, hiszen
az keserves dolog lenne nagyon,
az egész világ terhét
kínszenvedés lenne hordani,
mert talán a szeretet
egyik félreismerhetetlen jele,
hogy aki szeret,
az a másik nehézségét,
a másik fájdalmát érzi magáénak...
az ember sokszor hiába is akarja,
azt se tudja szeretni, akit illene,
már-már muszáj lenne, van úgy,
hogy taszít, akihez vonzódni kellene,
ellene nem tehet, hiába minden:
talán úgy,
ahogy a mágnes nem tehet
a vonzása, a taszítása ellen...
hiába az akarat,
mindenkit szeretni nem lehet,
kevesebb talán
azzal mégsem lesz a világ,
ha közben az ember
nem csak nevében az,
de benne az Emberség ott van...
ha nem is szereti a másikat,
még akkor is, ha az idegen,
még inkább, ha közelében van,
de emberként teszi a dolgát,
akkor is szebbé teszi a világot,
ha Emberségében
az elesettet felállni segíti,
ha nem is szereti...
de talán az Emberség is
virágba borulni
csak ott képes,
ahová valamilyen formában
már beköltözött a szeretet:
ahol ő nincs, ott hiányzik
az alapvető emberség is.

2013. december 30.

Az ösvény végén ...



Az ösvény végén ...

Elfeledhet már a világ,
de a szív sosem feled
Lelkem örökre szenved,
megriadva és rémülten
a végtelenbe futva
Éjszaka és nappal sajog,
csupa rejtély a sorsunk útja
Az ösvény végén ott a végzet,
nem feledek amíg élek

A közös út



A közös út 

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember a vágyai,
az elképzelései szerint
alakítja a kapcsolatait,
sok félét kipróbált már,
van egymáshoz képest
alá és fölérendelt,
(győz az erősebb)
és van, hogy mindkettő
önmagát valósítja meg,
a közös fedél
csak az eső ellen véd,
még látszatra sem
a közös út megteremtése a cél,
az együtt nem együtt...
legtöbbször kiderül,
hogy a biztosnak hitt út
nem vált be, az elképzelt,
a jónak hitt irány rossz volt,
talán, mert előre mindig
az "én" került...
de talán van egy, amelyik biztos,
amikor a leküzdhetetlen az a vágy,
hogy a másiknak legyen jó,
hogy önmagát
a másik megvalósítsa:
s ha kettőnek a legfontosabb
a másik boldogsága,
abból lesz csodás,
elválaszthatatlan az ölelés,
amikor a legjobbat adja
önmagából mindkettő.

2013. december 29.

Egyszer-egyszer ...



Egyszer-egyszer ...

Tudod arra gondoltam,
hogy egyszer-egyszer talán
a sors keményen,
de jó szándékkal beleszól
az ember életébe, olyankor,
amikor a tisztaszívűek egyenes útjáról
letérni elkezd...
bizony, talán akkor
keményen elgáncsol,
nehézséget, akadályt állít,
hogy meggondolja,
hogy megóvja,
hogy rávegye, a jó úton
mégis inkább maradjon...
olyankor az újra vágyó
vagy visszatér, mert megérti,
érti a jóindulatú szándékot,
vagy a pofont, a jószándékút
a véletlenek sűrű sorába teszi,
és megy a másik irányba,
a másik útra
erőnek erejével,
visszafordíthatatlanul...
olyankor a jó sors már tehetetlen,
az ember elindul a szakadék felé,
most már akadálytalan teljesen.

2013. december 29.

Ködbe veszve ...



Ködbe veszve …

Gondolatok összefonódása,
Az emlékek simogatása,
Zuhanás a végtelenbe,
Lázadás az érzések ellen,
Tétova léptek az ösvényen,
Beléveszve a mély ködbe

Csitáry-Hock Tamás - Lélekszárnyak

Csitáry-Hock Tamás

Szárnyalhatunk. De nem a saját szárnyainkon. Mert a madár szárnyakkal születik. Mi pedig kapjuk a szárnyakat. Kaphatjuk. Ha van valaki, aki őszinte szívvel figyel ránk, aki szeret, akinek érezzük szeretetét, akinek fontosak vagyunk. Igen, ez a szeretet, ez a figyelem, ez a törődés szárnyakat ad.
Lélekszárnyakat.

Szükséges ...



Szükséges ...

Tudod arra gondoltam,
hogyha a test szükséget szenved,
ha a működéséhez nem kap meg mindent,
a feltétlen szükségeset,
ha kevés számára az oxigén,
vagy, ha valamilyen éhsége
hosszan nincsen kielégítve,
(a rövid böjt hasznos is lehet)
mint egy rosszul ápolt gép,
nem működik olajozottan,
a motor nagy veszélyben van,
hogy jól legyen, szükséges
a megfelelő karbantartás...
de még nagyobb a vész,
ha nem csupán a test, a lélek is kielégítetlen,
ha ő éhezik, ha nincsen kellően táplálva szeretettel,
akkor az ember teljesen elveszíti a tartását,
az éhségtől elveszti
nem csak az egészségét,
de el az egész emberségét:
hogy az éhségét csillapítsa,
minden gonoszságra képes azért,
hogy a test jól lakjon...
de az olyan testnek feneketlen gyomra van,
semmi nem elég, mindig többet akar,
jól soha nem lakik,
míg üresen kong a lélek.

2013. december 28.

A lelkek ölelő szeretetében



A lelkek ölelő szeretetében


Árnyak suhannak a kert felett

Az alkony ránk borul szelíden

Lelkeink vándorútra kelnek

A titkok csendje finoman átölel

A szívekben rügyeznek az érzések

Barátságban, szerelemben

A lelkek ölelő szeretetében

Az elmúlás szálló zenéjében

Ha a lélek ...



Ha a lélek ...

Tudod arra gondoltam,
amikor a nincstelen azt mondja,
hogy a sok pénz nem boldogít,
hogy pénzért nem lehet
megkapni mindent,
akkor talán csak keserű a szőlő neki,
mert pénzért igenis mindent megkapni,
mindent, amire szüksége van
a folyton éhező testnek, ha pénz van,
akkor hiányt semmiben nem szenved,
hiányt nem szenved semmiben,
a test jól lakva akár még boldog is lehet,
akár még boldog is lehet a test...
akinek sok pénze van,
az gazdag, az a gazdagság
a legideálisabb földi állapot addig,
amíg nem szól bele
az ég földi képviselője, a lélek,
aki nélkül a vagyonosnak
nem hiányzik semmije...
de ha egyszer a lélek felébred,
mind nagyobb helyet követel magának,
a pénz okozta örömök háttérbe szorulnak,
már nincs különbség gazdag
és a szegény között,
akkortól igaz lesz a mondás,
hogy a pénz nem boldogít...
működő lélekkel a boldogság más,
valóban, az ő jóllakottságát
nem lehet pénzért megvenni,
hiába van a testnek meg mindene,
az kevés a boldogsághoz,
több kell, ha többé az embert
nem hagyja magára a lelke.

2013. december 27

Múló évek



Múló évek

Fejünk felett elviharoztak az évek
Tűnődöm elszállt napok felett
Gyertyafénybe folynak a pillanatok
A letűnt percek is belévesznek
Elmúlik az élet, mint őszi fények
Árnyként takarnak a múló évek

2013. december 26., csütörtök

A barátság ...

A barátság...



Az emberi kapcsolatok



Az emberi kapcsolatok

Tudod arra gondoltam,
a legjobb gép is csak olyan,
hogy először a legtöbbet adja,
de az idő múlásával
csökken a teljesítménye...
a vágyott emberi kapcsolat
másképpen működik, nem gép,
először csak bimbó az életfán,
ha kipattan is csak gyönyörködtet,
de ha bimbó korában feszegetik,
mert vele elégedetlenek,
tőle tōbbet várnak,
belőle kihozni sokat akarnak,
akkor kiderül hamar,
nincs is benne semmi,
a kapcsolat haszontalan...
ha jól bánnak vele,
ha szeretik minden állapotában,
ha nem akarnak tőle mást,
csak ami éppen benne van,
amit magától, magából adhat,
akkor egyszer
csodás termése lehet, olyan,
amire a kezdetekben,
kicsiny korában
senki nem számított...
vele nincsen más dolog,
ha az ember számára fontos,
mint féltő szeretettel ápolni,
hogy éljen, virágozzon sokáig,
ne kerüljön a holtak birodalmába,
mint a feleslegesek, akiknek
nem volt érdemes megszületniük.

2013. december 26.

A Holdra ...



A Holdra ...

Tudod arra gondoltam,
mielőtt engedik az embert a Holdra,
addig nehéz próbákat kell kiállnia,
oda csak a legkülönb,
a legegészségesebb kerülhet,
aki jól viseli a nehézségeket,
a Föld lakóit az képviseli...
mint az anyagot,
amelyiknek hosszan kell szolgálni,
húzzák és vonják,
hogy biztosan megfeleljen
a minőség követelményeinek
az ember...
és talán itt a Földön
a szeretet is
azért van úgy megpróbálva,
azért, hogy sok bántás,
éri sok szenvedés,
sokszor kerül tűzvonalba,
a halál közelébe,
hogy a legerősebb,
amelyik túlél mindent,
az mehessen át
arra a másik világra...
mind nem mehet, csak az,
amelyik végtelenül erős,
amelyik a nehéz próbát is kiállja.

2013. december 25.

Karácsony



Karácsony


Muzsikáló angyalzene,
az álmok megvalósulása,
a karácsonyfa csillogása
szívünk, lelkünk boldogsága,
a SZERETET nagy csodája,
táncoló fények a könnyeken,
s ezen a mesebeli esten
Megváltó születik Betlehemben
*
KARÁCSONY – JÉZUS születése. Felragyog fényesen Betlehem csillaga.
A fehér karácsony meghittebb. Mikor hó lepi a tájat, Jézus szíve boldog. A karácsonyi fények melengetnek. A karácsonyfa az angyali béke hirdetése. Karácsony éjszakáján, Jézus születésnapján a legszebbek a csillagok. Angyalok szárnyalnak köztük. Kicsi kezükkel fehér, ezüst hópihékkel hintik be a tájat, békét, - szeretetet, örömet, melegséget szórva a szívekbe. Az örömkönnyek kristálygyöngyökként hullnak. Messzi üzenetek, égi kívánságok teljesülnek. Az éjféli mise, a templomi tömjén, a friss kalács illata a Karácsony meghittsége. Hópihe hintázik az örökzöldeken, parányi csillámok, kristálygyöngyök, hóval borított fák, simogató fénysugarak lengik körül békében, szeretetben a világot. Karácsonyi angyalok vigyázzák álmainkat, vigyázzák a gyertyalángokat, aranyszárnyon szárnyalva, csilingelő hangon énekelve. A fa alá lelkünket tesszük szeretetládikánkba, hogy szeretteink bárhol is légyen, megnyitják ládájukat, ott vagyunk, együtt velük. Egy angyal száll be a szívünkbe. Betlehemnek csillaga irányítja lelkünket a világ legszebb ünnepén. Minden szív szeretetbe öltözik. Különös fényben fürdik minden. A kóbor lelkek is békére, nyugalomra, szeretetre lelnek. Szeretet dala száll. Elérkezett karácsony napja. Minden év decemberében megszületik a Megváltó, és születésével a szeretetet hozza közénk. A szeretet békéjét, karácsony békéjét kínálja. Betlehem fényei ragyognak. A melegség belülről, a lelkünkből fakad. Szelíden tekint be hozzánk, hiszen nagyon nagy szükség van rá.
Nem csak a hívők hajlékába viszi a szeretetet. Hitet, reményt, gyógyulást, kitartást, részvétet hoz mindenkinek – megtöltve a szíveket szeretettel. A kis JÉZUS megszületett – vele a FÉNY, a SZERETET.

Hajnali roráték



Hajnali roráték

Kemények, hidegek voltak azok a telek, azok a régi decemberek. Az ünnepi készülődésben nagyon sok emlék végigfut rajtam, sok mindenre nagyon tisztán visszaemlékszem.
Kicsi lányka voltam, a kicsiknél is kisebb, de már oskolás. A karácsony előtti napokban hajnali roráték voltak a templomban. Sváb községben éltünk. Tőlünk a harmadik szomszédban lakott Katyi néni (nem tudom, miért így mondták neki). Katyi néniéknek több tehenük volt. Csoda finom túrót, tejfölt és vajat készített. Talán ezért is - de nagyon szerettük őt. Én különösen kedveltem. Szóval én ezzel a nénivel mentem ezekre a hajnali rorátékra, a karácsonyt megelőző adventi misékre.
Hajnalok hajnalán keltett édesanyám. Gyorsan megmosakodtam, kimostam az álmot a szemeimből, hogy felébredjek. Kis csizmámba belebújtam, azután anyukám a nagy berliner kendőjébe bebugyolált úgy, hogy a fejemre terítette és hátul megkötötte. Pici kis kezeimre a pap bácsitól, Ikka csomagból kapott kesztyűcskéket húzott és útnak indított. Nagy volt a hó, az éjszakai intenzív havazás után. A falu még aludt, szinte senki nem mozgott az utcán. Abban az időben nem voltak lámpák, amelyek utat mutattak volna. Sokszor térdig süppedtem a hóban. Persze, az sem volt még nagy hó, csak én voltam picike. Így a csizmámba sokszor befolyt a hólé. Ezeknek a miséknek az volt a jellemzőjük, hogy gyertyafény mellett ünnepeltünk. A templom ragyogott a gyertyák fényétől, csengők csilingeltek, zengtek a karácsonyi dalok. Az orgona hangja betöltötte a templomot, de talán az egész falut. Imádtam ezt a különleges hangulatot, ezt az atmoszférát. Csillogó szemmel figyeltem a hajnali csodákat, a ragyogást, a fényeket, énekeltem a dalokat ezeken a téli hajnalokon. Mindenben, mindenhol angyalokat véltem felfedezni.  Mikor hazaértünk, anyukám egyfolytában melengetett, mert bizony jól átfagytam. .

Emlékszem, egy héttel karácsony előtt írtam a Jézuskának levelet, amelyben szép kis apró betűimmel felsoroltam, mit kérek. Hogy a Jézuska az angyalokkal mit küldjön anyukáméknak, a velünk élő anyai nagyimnak és az én csöpp kis öcsémnek, aki három évvel fiatalabb nálam, és akkor még kisebb volt, mint én.
Előttem van anyukám - olyan élénken emlékszem, mintha most szólna hozzám! A nagy levéslírásban elbóbiskoltam az asztal mellett. Az álomtündér rám talált. Anyukám ölébe kapott és befektetett a nagy dunna alá. Arcomra nagy cuppanós puszit nyomott, hogy repüljek tovább az álmok szárnyán az angyalkákkal, Tündérországba.
Azután nagy meglepetéssel láttam, hogy kéréseim teljesítve lettek. Persze, akkor még nem tudtam felfogni, hogyan lehet ez. De már jóval előtte a vágyainkról, a kívánságainkról beszéltünk.
Mikor már nagyobbak voltunk, a tízórai pénzünket gyűjtögettük össze öcsémmel, és mentünk ajándékokat vásárolni szüleinknek és dugdosva - egymásnak. Már napokkal, hetekkel karácsony előtt készültünk: rajzoltunk, ragasztgattunk, verseket tanultunk - hirtelen elhallgatva, dugdosva mindent, mikor anyukám ránk nyitott. Mindig azt hitte, valami rossz fát tettünk a tűzre - hirtelen némaságunkat figyelve.
Most ilyen hosszú idő távlatából arra gondolok, milyen szép, milyen lélekemelő volt mindez. 

A Karácsony - a szeretet ...



A Karácsony - a szeretet ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a karácsony hívőnek
és hitetlennek is a szeretet ünnepe,
a szereteté, az isteni gyermeké,
ami valami melengető, különös,
jóságot keltő érzés,
az embernek a szívében él,
míg engedik neki, mert bizony
sokszor feszítik keresztre azok,
akik nem ismerik,
akik semmibe veszik,
akik gonoszul kihasználják,
akik félnek az ő hatalmas erejétől,
akik félnek, rettegve félnek attól,
hogy egyszer átveszi az uralmat,
és akkor
nem lesz tisztességtelen a haszon,
és nem lesz több gonoszság,
és nem lesz több éhező,
és senki nem lesz beteg a jóléttől,
vidám lesz minden kisgyerek...
mindenki csak jól jár vele:
a szeretet, ha meg is hal ma,
föltámad holnapra,
megszületik újra, meg újra,
erről szól a mese talán
szent karácsonynak
gyönyörű szép éjszakáján.

2013. december 24.

2013. december 24., kedd

Karácsony - Jézus születésnapja



Karácsony – Jézus születésnapja

Nincs az évnek még egy olyan szívet melengető ünnepe, mint a Karácsony. Az Adventi várakozásának beteljesülése, a kis Jézus születésének, a szeretetnek az ünnepe. A béke s szeretet a szívekbe költözik.
Aranyfényben ragyognak a házak ablakai. Meleg fészkelődik a szívekbe, a kóbor lelkek is nyugalomra lelnek. Mézédes illatok, fahéj illattal, friss sütemény illattal, a fenyők illatával egyesülve száll.
Karácsonyi énekek zendülnek.
Harangszó zeng a templom felől, Betlehem csillaga fényesen ragyog – Jézus születése napján.
A gyertya simogató fényében, a szeretet ölelésében – járja át a meghitt érzés, a szeretet fénye minden ember szívét.
Meghitt, boldog, szeretetteli karácsonyi ünnepet kívánunk
Mindannyiótoknak!