2017. február 23., csütörtök

A lélek ...

A lélek ...


Eggyé nőve ...



Eggyé nőve ...

Tudod arra gondoltam,
úgy alakult ebben a mi világunkban,
az ember úgy formálja önmagának,
hogy mindent előre megtervez,
és hogy a terv sikere biztos legyen,
sok mesterséges dolgot iktat be,
ami természetes, egyre kevesebb,
az ember eltervezi,
azokat a dolgokat összegyűjti,
ami a legjobb elképzelése szerint,
az eredetinél jobbat akar kihozni,
talán már az Isten se ismerne rá,
az általa teremtett világára,
hiába, hogy sorra vallja a kudarcot,
az ember csak nem enged belőle,
talán még észre is veszi,
csak nem akarja elhinni,
az elképzelésére nem minden hajlik,
nem minden illik össze,
amit összeillőnek szeretne,
sokszor torzszülött lesz
abból, amit egészségesnek képzel,
a kapcsolatait is erőltetve alakítja,
tervei szerint formálja,
az egyetlen cél, neki legyen jó,
a telepített fák szétválaszthatók,
ha az egyik a másikat elnyomja,
de amikor két fa tervtelenül összeölelkezik,
mikor észrevétlen fonódnak egymásba a gyökereik,
ha az a két fa önkéntelen eggyé nő össze,
azt már széjjelválasztani senki se képes,
összenő úgy, hogy közben
mindkettő megmarad önmagának.

2009. október 22.

Ablakomban ...



Ablakomban …




Bíborszínekben ég az alkony,
Még sajognak a nappal kínjai,
De elcsendesednek a fájdalmak
*
Fotódról mesél aranyló szemed,
Visszahozza az eltévedt fényeket,
Visszatér hozzám kóborló lelked
*
Ablakomban ezüst holdfény reszket,
Csillagok gyúlnak az éjszakában,
Az álomvilágban együtt vagy velem,
Csöndünkbe rejtőznek az emlékek

Silány árú



 Silány árú

Tudod arra gondoltam,
hogy mint az árus a piacon,
aki kereskedőnek rossz,
aki a vevőt nézi bolondnak,
aki a szép piros, mosolygós,
fényezett almát teszi a kirakatba,
ami a kosárba kerül, silányabb sokkal,
a valódi áru a kirakatot meg se közelíti,
a vevőnek bosszúságot, csalódást okozva,
aki azután őt messzire elkerüli,
az ilyen kereskedő magára marad végül,
mint a piacon almát az árus,
sokszor az ember önmagát is árulja,
teszi önmagából a jót a kirakatba,
jól elrejtve a rosszat,
vagy a kevésbé jót,
a vevőnek a szemfényvesztéssel
biztos csalódást okozva,
talán, mert nem bízik a saját árujában,
pedig az okos árus,
(ki csalódást nem akar okozni,
aki a vevőjét szeretné megtartani)
tiszta lappal dolgozik,
a romlottat a szemétbe hajítja,
az apró, a kis hibás,
ami azért még nem rossz,
elmegy a többi közt,
semmit nem rejteget, mert a csalás,
előbb, vagy utóbb, kiderül,
meghozva a végső kiábrándulást,
a vevő, ha akar almát,
ha azt választja,
a hibát még megbocsátja,
de ha becsapják,
azt nagyon nem szereti,
az üzlet táját is messzire kerüli.

2010. okt. 21.

A végtelenbe hull



A végtelenbe hull …




Kinek sosem fájt a szíve,
Szárnyaljon messze
sorsvonatán a világ felett.

Ismét homályba öltözik a táj,
Nem ragyog most a fény, a sugár,
Tova (messze) tűntek már a csodák.

A téli hideg téged elvitt,
Én még itt vagyok, itt
Az idő úgy elillant fölöttünk,
mint a pillanat.

Az idő is hirtelen elrepül,
Lelkünkre szomorú bánat ül.
Fáj, éget, lehull: a szó elnémul,
Az álom a végtelenbe hull.


A hazugság



A hazugság 

Tudod arra gondoltam,
hogy veszélyes dolog a hazugság,
nem csak,
mert árt vele az ember másnak,
elenyésző az a kár, amellett,
hogy az ember világot teremt magának,
és ha az a világ hamis,
akkor egyszer,
mint a kártyavár összeomlik,
a szavak nagyon fontosak,
mert teremtő erejük van,
használni
mérnöki pontossággal kellene őket,
mert ha csak kicsit is elcsúsznak,
ha nem a helyükön vannak,
bizonytalan lesz az épület,
az ember
szavakból épít magának világot,
mint ahogy virágból építi a kertet,
s ha kényelemből, megalkuvásból,
tetszeni akarásból,
a hamis,
a művirág kerül túlsúlyba,
akkor az a kert nem illatozik,
csak porosodik,
igaz, hervadni se hervad el,
de csak mert élettelen,
a hazugság, csak hazugság,
nem valódi virág,
hamis a kert,
amelyik belőle épül,
ahhoz a világnak
köze nincsen
a virágoskerthez.

2010. okt. 19.

Mégis szól tovább ...



Mégis szól tovább …

Miért is vagyok? Sírok mindenért.
Nem mondhatok már Neked semmit.
Olvastalak - minden szavad megérintett.
Ma is visszatérek Hozzád naponta.
Lelki társam voltál.

Megtépázott lelkem szavaid összeöltötték.
Telefonom már néma: nem hallom hangod.
Szívemben őrzöm szemed fényét.
Sokszor éreztem, hogy Feléd kell lépnem,
de visszatartott tolókocsis voltom,
hisz más volt a Te világod.

Te léptél felém, de én féltem.
Már engem sem kísér senki.
Maradok egymagam csendemben,
és készülök a végső ösvényre lépni.
Nincs már időm, de a remény bennem,
hogy hamarosan találkozunk.
*
Halni készül az éj,
benne álmaim vándorútra kelnek
lelkem sajgó sebeivel.
Álmomban szerelmünk beteljesedik.
A valóság az, hogy
többé már nem érhetnek el.
De a dal - a mi dalunk
- mégis szól tovább.

Ha lennének angyalok ...



Ha lennének angyalok ...

Tudod arra gondoltam,
a legrosszabbul sikerült lény a világon,
maga az ember,
legyen teremtmény akár,
vagy egy szerencsétlen véletlen,
hogy a baj megesett,
a világ vele teherbe esett,
kegyetlen élősködője ő a szülőjének,
talán, mert bizalmatlan,
talán, mert fél a holnaptól,
magának mindent megszerezni akar,
és amit megszerzett,
azt ki is akarja használni teljesen,
legyen az az anyaföld,
vagy csak egy másik ember,
aki hozzá kerül közel,
sokat árt a világnak önzésével,
sokszor a Föld maga
halálos veszélybe kerül általa,
az ördög se lehet ártalmasabb…
de mégis, a legsikeresebb műve,
a legcsodálatosabb lénye  
a világnak az ember,
a pusztítóból építő lesz,
önzőből odaadó,
nincs sehol hozzá hasonló,
ha lennének angyalok,
példát róla vehetnének,
olyanná lesz,
hogy megszépíti
az amúgy is gyönyörű világot,
ha egyszer beléköltözik a szeretet.

2010. okt. 18.

2017. február 19., vasárnap

Andriskának - Boldog Születésnapot!


Drága Andriska!




Ma a Nap is szebben ragyog,
Az ég azt kiáltja: Boldog vagyok!
Ma mindenki szeretetét te kapod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma a szél lágyabban süvít,
A csillagos égen a Hold fehérebben virít.
Ma még gyönyörűbb a mosolyod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma éjszaka a kis tücsök is szebben zenél,
A fán kuporgó bagoly ma neked mesél.
Amit ma kívánsz azt mind megkapod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma a tenger is finomabban hullámzik,
Ma minden kiejtett szavad szebben hangzik.
Ma neked adom a szívem, ha elfogadod,
Hiszen ez: A Te Napod!

A harmat lassabban száll le virradatkor,
Ma a fű is zöldebb, mint máskor.
Ma leszek az őrangyalod, ha akarod,
Hiszen ez: A Te Napod!

A madarak az égen vidáman énekelnek,
S a felhők felettük puhábban keringenek.
A mai napod fontosabb, mint sok tegnapod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma veled nevet mindenki,
És nem fog megbántani senki.
Ma érted ontják fényüket a csillagok,
Hiszen ez: A Te Napod!

A sziklás hegyek ma neked díszelegnek,
S az itt lebegő sasok érted keringenek.
Ma tőlem is a legfinomabb csókot kapod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ma a kalitkába zárt kismadár sírás helyett csicsereg,
Az erdő mélyén a kis farkas vidáman hempereg.
Ma még szebben ragyog piciny arcod,
Hiszen ez: A Te Napod!

Ez a nap A Te Napod,
Én figyelem minden mozdulatod.
Szeretnék elmondani még egy mondatot:
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!”

2017. február 15., szerda

Fagyos télutó



Fagyos télutó (február)

Köd ül a tájon,
Fájó, szürke pillanatok
Pára közt a napsugár nem tör át.
Tócsákból hörpint a szél
Nem maradt más csak a távolság:
A tavasz még messze van
*
A január kemény hideget, havat hozott.
A zúzmarás, fagyos reggelekkel a köd is ránk telepszik.
Jégbe dermedt a pára, fagyott,
jegesen áll a hó az ereszeken, az utakon, az örökzöldeken.
Szürke, szomorú a világ.
A bokrok, a fák kopasz ágai csörögnek a szélben,
deresen bóbiskolnak.
A kis madarak dideregve gubbasztanak.
Napfényt alig látni.
Időnként ugyan felsejlik a távolban,
majd újra homály borul fölénk.
Bár a nappalok már hosszabbra lépnek,
de a csillagok és a Hold csípősen,
sápadtan bújik ki a téli égbolton.
Az éjszakák nehezen nyílnak meg, hisz ismét ködös,
dermedt a virradat.
Az emberek, az állatok, a természet enyhülésért eseng
 (imádkozik) és reménykedve várja az új kikeletet.   

2017. február 13., hétfő

Csitáry-Hock Tamás - A boldogság ...

Csitáry-Hock Tamás
A boldogság ...




A titkok fátyola mögött



A titkok fátyola mögött

Szívedből fájdalmas sóhajok törnek fel.
A régi emlékeket könnyes szemmel idézed vissza.

Örök pillanatok. Lelkedbe fájón maró dallamok.
A szél szárnyán repülnek tova.
A csöndben csak a szívverésed halk üteme lüktet.
Az évek elvonulnak felettünk.
A múlandóság velünk van, kísér életünkön.
A fájdalmak mindig bennünk, csak néha csitulnak.
Hangtalan léptek.
Szemünk lehunyt pillái mögött újra éljük életünk
minden egyes pillanatát.
Álmainkban visszatérnek a szavak, mindazok,
melyeket szerettünk. Üressé válik a világunk.
Megöregszünk, elfáradunk, beleveszünk a végtelenbe.
Olykor megtorpanunk, majd tétován lépünk tovább.
Bántanak a fények, fáj a szürkeség.
Fájnak a szavak, a ki nem mondottak.
Bántanak az eltitkoltak, - sajognak.
Sírsz, mérlegelsz, nevetsz. Néha ragyogsz, szárnyalsz.
Alkonyod leáldozóban. Az ajtók bezáródnak.
Elporladsz csendben, - a múló idő szárnyalásában,
a titkok fátyola mögött.


A lélekfájdalom ...



A lélekfájdalom ...

Tudod arra gondoltam,
kis karcolás is nagy riadalmat okozhat,
ha hirtelen vérezni kezd nagyon,
a testnek a fájdalma
legtöbbször orvosolható,
de a léleknek a vérző kínját
a maga valójában senki nem látja,
nem hogy gyógyítani tudná,
pedig, ha a lélek vérzik,
az biztos,
nem csak kis karcolást takar,
látni nem látni,
elbeszélni se lehet egykönnyen,
hiszen olyan szó nincsen,
amelyik a lélek fájdalmáig elér,
pedig jó lenne néha
szavakkal könnyíteni terhén,
de ehhez különleges fájdalom,
vagy inkább különleges érzék kell,
hűen elbeszélni,
talán csak a zene, a költészet,
vagy a színek nyelvén lehet,
ha sikerül, az segíthet,
de az is lehet,
az is csak csöppnyi balzsam
a lélek megnyugtatására,
mint a kínzó fájdalomtól ordítani,
vagy csak annyival többet,
amennyivel megfogalmazni,
formába önteni tovább tart,
sokáig az se segít,
könnyebbséget csak ideig-óráig adhat,
hogy azután, mint a láz, a csillapított
újra, újult erővel támadjon,
a lélek vérző sebeit bekötni nem lehet,
se a fájdalmát csillapítani tablettával,
csupán csak egy lehetőség van,
lassan, türelmesen
a fájást kisimogatni belőle,
olyan bravúr ez,
amilyen bravúrra egyedül
az együtt érző szeretet képes.

2009.okt.16.