2017. március 22., szerda

A barátság ...

A barátság ...




Az égi óceén



Az égi óceán

Bíborszemként fénylik az alkonyi Nap
Homály szövi át a kopár bokrokat
A horizont alatt dallamok szárnyalnak
Melódiákat zeng minden mozdulat
A leszálló estben a csiccsenő madarak
Pihenőre térve fészkükre szállnak
Az égi óceán sötét leplet terít ránk
Az éji vándorok vigyázzák az éjszakát

Szeretetkapcsolat ...



Szeretetkapcsolat ...

Tudod arra gondoltam,
ha az ember az utcán sétál,
nagyon szép kerteket lát,
láthat olyat is,
amelyikről rögtön észrevenni,
hogy a kert gazdáját
szeretetkapcsolat fűzi
a kertjéhez,
kedvéért hajnalok hajnalán ébred,
megöntözze, mielőtt a Nap felkelne,
mielőtt tüzes sugarával átmelegítené,
még a végül kiégetné,
az ilyen kertésznek nagyon fontos,
talán életében a legfontosabb a kert,
a színpompás virágai,
ha egy is elpusztul közülük,
halála komoly szívfájdalmat okoz,
mert gyönyörű a kertje,
megtetszik sokaknak,
meg is irigyelik,
sokan próbálnak hasonlóra szert tenni,
de hiába minden,
ha a kertész nem a kertjéért ébred,
soha sem lesz olyan ragyogó,
bámulatra méltó,
mint az a másik,
mint az a különlegesen szép,
ilyen kert
két ember között a szeretetkapcsolat,
kert, amelyik csak akkor ragyog,
ha a két léleknek ő a legfontosabb,
olyan hatalmas az a kert,
aminek megosztva,
kettő a tulajdonosa,
két fél az egész,
amit kettőnek, kétfelől kell gondoznia,
ápolnia, locsolgatnia,
róla a kártevőket elhessegetni,
mert egy ember egyedül nem győzi,
ha az egyik oldal ápolatlan,
a károkozók mindenhol elszaporodnak,
de ha mindkettő azzal ébred,
ha mindkettőnek legfontosabb a szeretet,
akkor meghálálja az a virág,
elhervadni nem fog, míg a világ-világ.

2009. november 24.

Csendes vágy ...



Csendes vágy ...



Csendes vágy bennem,
Felszakadó fájdalmak emléke szívemben,
Lelkem bolyongása a múló pillanatokban,
Nélküled az egyedüliségben,
Az elsuhanó álmokban

Egy életen keresztül ...



Egy életen keresztül ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember, aki ad magára,
egy életen keresztül a tudást
fáradhatatlanul gyűjti magába,
a megtanult, az elolvasott könyvnek
se szeri, se száma,
kitölti minden pillanatát,
amikor nem alszik,
amikor a testét nem gondozza,
ezek nélkül vajh, mit is tehetne,
de szerencsére tudások jönnek,
és újabb tudások veszik át a helyüket,
megtanulja, elolvassa
fő elfoglaltságként azt,
amit mások,
másoktól tanulva kigondoltak,
s ha az idő engedi,
továbbfejleszti,
tudatlanul indul az úton,
megy a kitaposotton,
saját utat magának nem tapos,
pedig talán,
 csak ott érné valódi meglepetés,
a csúcsot egyszer megmássza,
majd elindul a hegyről lefelé,
mígnem eléri újra a semmit,
semmiből jött, a semmibe érkezik,
ahol már más népek kultúráját,
nyelvét, másnak a gondolatát
nem hasznosíthatja, a tudást,
amit nagy nehezen megszerzett
elveszíti, ott marad üresen,
hiszen nincsen sehol önmaga,
 valahol az út elején ott maradt,
a lélek tudására,
a bölcsességre,
nem marad se idő, se lehetőség,
a tudatlanságból érkezik az ember,
és eljut a teljes sötétségbe,
nem világít neki a lélek lámpása,
csak mert annyi a dolga a világban,
hogy ideje nem jut önmagára.

2010. november. 24.

Ébredés ...




Ébredés ...

A hajnalsugár
ragyog a harmatgyöngyökön,
örökzöld lombok sátorából
madár dalol

Ébred a világ
színesen dobban a Föld szíve,
szárnyat bont az új nap reménye
szeretettel


Az igazi szeretet ...



Az igazi  szeretet ...

Tudod arra gondoltam,
hogy olyan lehet az ember is,
mint egy kancsó,
amelyik attól lesz boros,
vagy éppen vizes,
hogy bele mit töltenek,
kibe tesznek sok szépet,
abból a szépség ömlik,
de ha csupa keserűt,
akkor a pohárba is
 élvezhetetlen kerül,
töltik a jót, töltik a rosszat,
nem varázsedény az,
ami kérésre lesz ilyen,
vagy egészen másmilyen,
lehet bele tenni sok-sok jót,
az jó iránymutató
a hit, és a szeretet felé,
de szavakkal buzdítani hitre,
szeretetre, nem érdemes,
mert a kínált kép
csak hamis lehet,
ember Istenről
képtelen méltóképp beszélni,
róla nem szabad festeni képet,
az ismeretlen, az elképzelt szeretet
hamis bankó,
csak csalódást okozhat,
ha az ember használni próbálja,
az igazi
magától megmutatkozik,
(várni se kell, tudni se kell róla)
annak értéke van,
az az idővel nem inflálódik,
megtermékenyül a mag,
és világra jön a szeretet,
rá nincsen szó,
ő elmesélhetetlen,
lefesteni Istent, a szeretetet,
csak hamis képet szülhet,
róluk hallgatni kell mélyen,
felesleges is róluk mesélni,
milyen is Isten,
milyen a szeretet,
hiszen olyan ő,
ha eljön az idő,
megmutatkozik magától,
sohasem okozva csalódást,
fenségesebb sokkal,
mint amiről szólhat
a kicsinyhitű halandó szája.

2010. nov. 23.

A természet ...



A természet ...

Szemünknek jóleső,
szívünket simogató,
lelkünket érintő
gyönyörű természet.

zöld bimbók, ágak, lombok,
szárnyaló madárdal,
reggeli harmatcsepp-gyöngyök,
az ébredő Nap tündöklő fénye

a föld és horizont ölelkezik:
párban jár mindenki,
s szeretet, szerelem ébred
a megújuló természettel
áldással, bőséggel,
örömmel fürdet,
könnyít nehéz bánatunkon
tündöklő érzést hoz életünkbe.

Az eső



Az eső 



Tudod arra gondoltam,
hogy az ember szeretne látszani,
mások szemében a fényben állni,
és mert tudatlanul azt gondolja,
a maga valójában láthatatlan,
mindenféle erős színt vesz magára,
amivel önmagát végkép eltakarja,
mintha szükség sem lenne arra,
a sarokba,
mint felesleges holmit behajítja,
mintha az eső a sok sarat látva,
saját létét értelmetlennek gondolná,
a folytonos meg nem értésbe belefáradna,
mielőtt a természet virágba borulna,
és valami mással,
valami látványossal próbálkozna,
de szerencsére az eső türelmesebb,
mint az önmagával elégedetlen ember,
akinek kivárni a virágzást nincs türelme,
ezért eső helyett,
inkább valami más szeretne lenni,
gyorsabb sikerre vágyik,
és mert másnak lenni képtelen,
legalább másnak akar látszani,
pedig az erőlködés hiába,
az eső nem képes nappá lenni,
az önbizalma így sem növekszik,
és belőle csak fals,
oda nem illő dolgokat lehet látni,
talán szerencsével akkor járna,
ha merne, ha tudna,
ha önmagának megmaradna,
ha a virágzást türelemmel kivárná,
a virágzást, vagyis a szeretetet,
valódi önbizalmat egyedül csak ő ad,
ha jön valaki,
aki az esőt minden egyes cseppjéért szereti,
olyannak szereti, amilyennek teremtődött,
akkortól büszkén hordja az esősségét,
mert tudja,
valaki számára a világot virágba borította.

 2009. november. 23.

Érzés, hiány, szeretet ...



Érzés, hiány, szeretet

Amikor az ember azt gondolja, milyen erős,
- akkor jön egy szó, és úgy érzi, minden összeomlott..
A találkozás! - amikor kéthetente felkészíted a szívedet,
- amikor ünneplőbe öltözteted, hogy találkozol
a SZERETETTEL
a mindent elsöprő, mindent megváltó érzéssel.
Amikor tudod, Te is hiányzol neki nagyon. :(
Igen, hiányzol rettenetesen hiányzol NEKI, és ezt Te is tudod
És a szívedben egy fájó érzés keveredik az örömmel, a boldogsággal.
Fáj, hogy csak kéthetente találkozhatsz,
ugyanakkor a boldogság, az öröm, hogy kéthetente találkozhatsz.
Az is jó érzés, hogy van, akinek beszélhetsz arról, hogy
a SZERETET ki Neked, hogy mit kapsz TŐLE,
ugyanakkor mit adsz, mert igen, adsz, hiszen neki is nagyon hiányzol,
a kis szívében ott van az - az érzés, bár még nem tudja az időt,
de már azt érzékeli, ha hosszabb, egy várt találkozás.
Érzékeli az időt, hogy közeledik a SZERETET találkozás,
és ha valamiért elhúzódik, elhalasztódik, - érzi a hiányt,
amit a SZERETET tud csak megadni.

2017. március 19., vasárnap

Együttérző, bölcs szeretet



Együttérző, bölcs szeretet 

Tudod arra gondoltam,
a világon sok a tanulnivaló,
és nagyon sok a tudást osztó,
de a rengetegben van egy csokorra való,
amit úgy hívnak, hogy bölcsesség,
amiből hiányzik az összes felesleg,
de ami épp elég az élethez,
mit nem képes átadni a sok tanár,
mert kevés a sok, ha a lényegnek
mind csak az elhanyagolható része,
anélkül pedig olyan a világ amilyen,
iskolában megtanulni lehetetlen,
de talán van egy bölcs dolog a világon,
mi egy bokrétába fogja a szükségeset,
és ez a minden fontost ismerő szeretet,
minél több van belőle,
annál nagyobb az emberiség bölcsessége,
aki ezt a tudást megismeri,
vele eggyé válik,
ha mindenki rendelkezne vele,
a világ meg lenne mentve,
háború se lenne,
hiszen aki szeret, az bölcs,
aki bölcs, nem képes a gyűlöletre,
még a viszont gyűlöletre se,
mert tudja, ha valaki gyűlölni kész,
az szegényebb a legszegényebbnél,
neki nem jutott a valódi bölcsességből,
az együtt érző szeretetből.

2009. nov. 22.

2017. március 10., péntek

A szerelem felé vezető úton



A szerelem felé vezető úton

Tudod, arra gondoltam,
az embernek valamiért az a sorsa,
hogy úgy, mint ahogy a ráncok,
olyan észrevehetetlen,
olyan alattomosan,
apró kis lakatok is rakódnak rá,
egyszer azt veszi észre,
hogy mint arcán a ránc,
az életén eluralkodott a bezártság,
és ez ellen tehetetlen az ember,
ki kevésbé, ki jobban lesz ráncos,
de egyszer mindenki megöregszik,
egyszer talán mindenki bezáródik,
ha két ilyen,
sok-sok lakattal bezárt ember
képes egymást megszeretni,
képes a lakatok mögé látni,
akkor, mint egy varázsszóra,
az összes lakat egyszerre hullik le,
akkor megszületik két múzsa,
és megszületik két költő,
akik egymásnak múzsái is,
költői is,
kik megállíthatatlanok a szabadság,
és a szerelem felé vezető úton.

2008. nov. 17.