2018. május 23., szerda

Az egész ...


Az egész ...

Tudod arra gondoltam,
különös dolog az,
hogy a világ, ha érthetetlen is,
de tökéletesen működik,
a rend csodálatos,
nincs késés,
és nincs keveredés,
az egésznek mégis van
nagyon gyenge pontja,
és az az emberi élet maga,
ahol kell tenni hatalmas erőfeszítést,
azért,
hogy a dolgok
legalábbis legyenek elfogadhatók,
anélkül az egész szétesne,
benne semmi se tökéletes,
pedig az egész,
a világmindenség,
fáradság nélkül, könnyedén van egyben,
mintha kiszámítva lenne
minden pontosan,
pedig talán senki se számolta,
ez az érthetetlen csoda,
ebből a harmonikus  sorból
ki csak az élet lóg,
de lehet, csak az ember,
használati utasítás nem lévén,
rossz irányból közelít,
az életfát nem a gyümölcséért,
de a gyökeréért, a száráért gondozza,
kínok között azt rágcsálja,
(l)enni kell, gondolja,
és veszni hagyja a gyümölcsöt kárba,
meg se kóstolja, így aztán meg se kívánja,
pedig talán minden más a világon
kizárólag ezért a gyümölcsért van,
de míg rá nem jön az ember,
míg az életet nem használja rendszerszerűen,
ha a szeretetet fontosabbaknak hitt dolgokért
porba veszni hagyja,
akkor az eredeti rend felbomlik,
feladatát nem képes beváltani a csoda.

2011. febr. 17.

szfűzz

szfűzz

Megszületett mondanivaló


Megszületett mondanivaló 

Tudod arra gondoltam,
ha egy mesterember készít
egy takaros kis bögrét,
és egy idő múlva
azt a bögrét valaki megtalálja,
azt gondolva,
milyen helyes kis virágváza,
tesz bele egy csokor ibolyát,
akkortól,
a szándék hiába, hogy más volt,
az a bögre váza lett…
és ha egy festmény nem más,
csupán a valóság hű mása,
mondani semmit nem akar,
készült csupán a piacra,
de ha a szemlélőben
egy érzést felébreszt,
ha neki jelent valamit,
akkor az már nem csak egy kép,
mondanivalója,
ha utólag is,
megszületett a közönségben…
és ha a szent írást olvasgatva valaki
nem érti,
annyi sok embernek
mit is mondhat,
nem érti a lényeget,
mese, krimi, történelem,
mire az a sok gyalázat?
de ha egyszer,
nem a részletekben elmerülve
jön egy gondolat,
ami egy érzésből született,
hogy az a szent könyv
az ördögi emberről,
és az isteni emberről szól,
bemutat minden gyalázatot,
mire képes az ember
szeretetlen,
és azt,
akár egy családból származzanak,
legyen a gyökerük ugyan az,
legyenek, akárha testvérek
tizenketten is testvérgyilkosságra készen,
ha nincsen bennük szeretet,
és az egy,
kiben van szeretet,
az csodára is képes,
megbocsátja azt is…
hogy ugyanabból a nemzetségből,
ahol annyi bűnt,
rosszaságot követtek el
szeretetlen,
ha egy van,
akiben ott a szeretet,
egyedül a szeretetével
megváltoztatni képes
sok-sok embert…
és ha a szent könyv
nem is azzal a céllal íródott,
annak az egynek mondani
örökre azt fogja,
attól lesz számára
a könyveknek a könyve a biblia.

2011. febr. 15.

szfűz

szfűzzz

A szeretet felemel


A szeretet felemel 

Tudod arra gondoltam,
az ember abban is különbözik,
hogy van méltósága,
büszke tartása,
ami körülveszi,
mint egy védőbástya,
ezt a falat kívülről átlépni,
megsérteni nem engedi,
veszélyes megpróbálni is,
sok mindent tud megbocsátani,
de ha nagyra tartott büszkeségét sérelem éri,
annak sokszor barátság,
sokszor szeretet lesz az áldozata,
joggal,
de addig csak,
 míg az mindeneknél fontosabb,
ha a büszkeség a magasabb rendű...
sokszor átveszi a helyét más,
amibe beleroppan még a gerinc is,
de ha a szeretet foglalja el a helyet,
háttérbe kerül,
majd el is tűnik az ön-érzet,
az „én” fontossága megkopik,
az uralkodó meghal,
és egy új születik,
kinek már fontosabb
a másik érzékenysége,
a másik boldogsága,
hogy az ne sérüljön,
az ember elfelejtkezik
saját büszkeségéről,
s mindezt úgy teszi,
hogy gerince sem görbül,
általa kisebb
egy cseppet se lesz,
mert a szeretet szabaddá tesz,
a szeretet felemel.

2011. febr. 14.

szfűzz

szfűzzz

A szeretettanár


A szeretettanár 

Tudod arra gondoltam,
egy hozzáértő, ha egy képre ránéz,
sokszor az összhatás elég,
és megtudja máris,
eredeti,
vagy a festmény hamis,
ha hosszabb ideig elemzi,
a részletekben elmerülve,
minden apró részletet tud róla,
a szakértelem az egyedül titka,
hogy megszólal
a másoknak oly néma,
első ránézésre az emberből is
ami látható, csak az összhatás,
de nincs olyan tanult szakértő,
aki meg tudná mondani,
mögötte mi van,
mit takar az álarc, talán,
mert oly tökéletes a hamisítvány,
talán,
mert az alatti rész se a valóság,
talán,
mert maga a mű se tud róla,
milyen is ő valójában,
hogy létezzen,
rákényszerül a szerepre,
pedig
szakértő szemmel figyelni
lehet őt is,
de ez a képzettség
nem az iskolában tanulható,
ez a hozzáértés maga a szeretet,
ami segít előcsalogatni
a hamis mögül a valódit,
a szeretet, a tanár,
a diáknál jobban tudja,
nem buta,
csak ügyesen rá kell vezetni,
az eredmény egyértelmű,
ha sikerül
a rárakodott időt eltüntetni,
az igazság kiderül,
hogy az előkerülő kép
egy nagy művész
megismételhetetlen remekműve,
ami a szeretettel együtt lett kész.

2011. febr. 13.

szfűzz

szfűz

Belső világunk


Belső világunk 

Tudod arra gondoltam,
mindenkinek van egy belső világa,
és többféle lehetősége van,
hogy ott merrefelé haladjon,
vannak utak olyanok,
amiket el kell kerülni feltétlen,
s ha valaki önmagának jó mitfárere,
(segít ebben a tudat)
akkor véletlen se téved kacskaringós,
sötét, kilátástalan labirintusba,
mindenhova,
csak oda ne,
nyakon szinte magát ragadja,
egy lépést se előre,
mert aki betéved
el van veszve,
kijutni onnan
szinte lehetetlen,
az önsajnálat,
és a gyűlölet utcája
halálos veszélyt rejt,
aki bekerül oda,
mintha tévedne a pokolba,
ott már az Isten se segít…
de vannak csalogatóan
 napfényes utak is,
amiken elindulni érdemes,
sok jót ígér
a szépet keresők virágos utcája,
hol a sok látványosságtól
saját magáról
el is felejtkezik az ember
saját bánatáról,
halad ámulva előre,
szépet keresni érdemes,
mindenben lehet találni,
talán csak az önsajnálatban,
és a gyűlöletben nincs belőle semennyi,
ott az ember elveszítheti
maradék önmagát is,
a szépet keresők útján
minden jóval lehet találkozni,
a kutakodó talán
megtalálhatja teljes önmagát.

2011. 02. 12.

szfűzzz

szfűzzzzz

A szeretet boldogsága ...


A szeretet boldogsága ...

Tudod arra gondoltam,
gazdagnak lenni jó dolog lehet,
jó dolog nem éhezni soha,
de a világ összes pénze,
a világ összes kincse
nem ad annyi boldogságot,
amennyit a nélkülöző,
amennyit az éhező élvezhet,
ő is csak az első falattól addig,
míg jól nem lakik,
teli gyomorral
lehet elégedett a sorsával,
de már az evés által,
a gazdagság által,
boldog nem lehet,
pár perc boldogságért
újra, meg újra meg kell éhezni,
szinte már belehalni, akarni annyira,
boldogtalanság a boldogság ára,
az is csak rövid lélegzetű,
az ilyen boldogság
tart csak az első falatokig,
az éhes ember hamar jól lakik,
már a megszokásé a többi,
jól lakottan
a boldogságra, az ilyen boldogságra
az ember szinte esélytelenné válik,
de talán van másmilyen boldogság is,
az a boldogság állapot,
nem könnyen múló,
nem éhező embert becsapó,
az valóságos boldogság,
még ha néha fájdalmakkal is teli,
bármennyire igazságtalannak tűnik a világ,
van egy mindenkire érvényes igazság,
a boldogság lehet bárkié,
míg az ember él,
vele találkozni
minden pillanatban van lehetőség,
nem csak az éhezőké,
és nem csak a gazdagoké,
a szeretet boldogsága lehet mindenkié,
boldognak lenni,
talán azt jelenti, szeretni,
tőle jól lakni,
vele eltelni egy életen át sem lehet.

2011.febr. 11.
*

A zene - boldogság ...


A zene - boldogság ...
 

 


2018. május 20., vasárnap

Ismét a hajnal


Ismét a hajnal

Fekszem, - csukott szemmel. Ébren talált a hajnali fény.
Írnék – írnék erről a hajnalról, - írnék arról a fényről,
ami átdereng a behúzott függönyökön…
Írnék az ébredő világról, - a rigófüttyről, a természet ébredéséről…
Írnék Neked Szerelmem az égről, amit bár felhőfoszlányok tarkítják
már kora hajnalban, de mégis megérkezik a reggel…
De most inkább írok a hiányodról, - az Utánad való vágyódásomról.
A hiányodról: hogy mit is jelent ez nekem? – hogy mit is rejt ez a szó.
Azt a sok álmatlan éjszakát, a sok ébredő hajnalt,
- a visszafojtott vágyaimat és a sok szétmaszatolt könnyemet.
A hiányodat, a csókjaid ízének hiányát, az ölelésed hiányát,
- a tested közelségének hiányát…
Hiányodat… a simogató kezed hiányát …
És a szemeid hiányát, hogy elmerülhetnék bennük …
még egyszer, - még egyszer, - és újra és újra …

… „Te ülsz a csendben, a csend pedig bennem” …


 


Hogy az utazás valódi legyen ...


Hogy az utazás valódi legyen 

Tudod arra gondoltam,
az ember tudja pontosan,
ha el akar jutni egy távoli helyre,
nem elég a vágy, nem elég az akarat,
ahhoz, hogy ott legyen,
le kell győzni a távolságot,
az az ára, hogy odaérjen,
másképp csak az álomban van,
ami nem helyettesíti a valóságot,
bármennyire is szép,
reggel eljön az ébredés,
menetrend szerint,
a csalódás megérkezik,
nem elég az akarat,
nem elég a vágy,
nem elég egy szempillantás,
mint ahogy az a mesékben van…
meg kell foganni a magnak,
a gyümölcsnek be kell érni,
egyetlen időszakot sem lehet kihagyni,
az akarat és a vágy kevés,
idő is kell hozzá, pont annyi,
amennyire az éréshez van szükség,
aki a vonatról leszáll hamarább,
célhoz ért, azt gondolván,
soha sem fog odaérni talán...
sokszor az embernek a hite
és a szeretete,
éretlenül leszakított gyümölcs,
közti állomás,
sok magot fúj a szél,
mire egy megfogan végül,
de még mindig nem biztos,
hogy az lesz a saját, az erős hite,
a saját, a végtelen szeretete,
hosszú az út a semmiből a mindenbe,
kevés az egy szempillantás,
aki azt hiszi, megérkezett,
talán soha nem ér a célhoz,
az ember türelmetlen,
alig érez magában
egy kis csenevésznyi hitet,
egy kis csenevésznyi szeretetet,
hatalmasnak gondolja máris,
pedig míg az igazihoz érkezik
az életképteleneket sokszor elvetéli,
hosszú,
kacskaringós utat kell megtenni
ahhoz, hogy a hit és a szeretet
mély gyökeret verjen,
hogy az utazás valódi,
ne csak álomnyi legyen,
a magzat megemberesedjen,
mindenféle szél áldozatául ne essen.

2011. 02. 10.

A te világod


A te világod



Szobámban illatos füstfelhő száll
az ablakban csillagfény kukucskál


a te világod életem kísérő fénye
utamat finoman ölelő ösvénye


szerető szívemmel simogatlak
lelkem leplével betakarlak.